Ma délután várható egy rövid túra a fodrásznál, aztán irány a Limes (ami angolból túlképzett olvasóim kedvéért: nem egynél több zöldcitrom, hanem a Határ, hehe), ahol iszom, eszem, és szétfikáznak. Amúgy meg találkozom a hazai fantasylektűr dagonya legjobbjaival, párral még beszélni is lehet.

A lényeg, hogy amit csinálok, picsajó, legfeljebb kétszer annyi időbe telik majd kijavítani, mint amennyibe a megírása került. De attól még persze... (Hö. Höhöhö.) Végül is, most csinálom először - még ha több, mint egy éve is, de mégiscsak ugyanazt -, és ezen tapasztalom ki mindazt, ami egy profinak már ösztön, olyasmiken esem pofára, ami valakinek, aki már túl van az első projektjén, eszébe-sem-jut-elkövetni szintű hiba.

So fucking what. Megkapom a kritikám, figyelembe veszem, ami szükséges, elvetem, amit cáfolni tudok, azt' ennyi. Hogy miért forró a gyomrom mégis, arra csak a debilizáló stressz tudorai tudnák a választ. Talán azért van, mert olyan kevés szabadidőt hagyok magamnak, hogy nehezen fognám fel, hogy valamit végletesen elkúrtam. (Aztán persze idővel megrázom magam és csinálok valami mást. Úgysem bírnám ki. Sok mindent írtam már, de csak keveset végig. Az én, külön bejáratú Developer's Hell-emben már elég nagy a nyüzsgés.)

"Now, now, it seems, my friend, that you won't add to the vampiric overpopulation crisis. *BLAM*"