Alarm! Alarm! Alarm! (Lószlószlósz, SNELLSNELL!) ...aooooowoooaaaaoooowoooaaa...
Übersuck II on the loose!
This is not a drill, I repeat, this is not a drill.

Oh, igen. Egy napot a kezeimen kívül töltött ez a mocsok kis projekt, de aztán megéhezett, és hazajött papához. Ilyen kedves magzatpózban rég aludtam, mint tegnap, nyálcsík a szám szélén, ahogy kell. Aztán persze hazajött a mocsok, és bandázni kezdett, hozott pár rosszarcú dokumentumot, amelyeket mihamarább agyon kell rugdosni egy acéllal patkolt nádvágócsizmával, mielőtt ivaréretté válnának.

Találtam viszont egy rémületesen súlyos webcomicot, Catharsis a címe, valami egészen elmebeteg agyszülemény, ahogy a cseten megjegyeztem volt, megboldogult gimnazista éveim legszörnyűbb szóviccei kelnek életre benne".

A Dúlás a boltokban, és immár a kezemben is jól. Pénz még mindig nincs, de Rejtő-hőstől várom vissza a gazdasági segítségnyújtásom egy részét, így lesz mit elinnom ma. Ezúton gratula Bright, Whoisnot, Brainoiz és Parandroid szaktársaknak a produktumban prezentált kontribúcióért.

Kilép és vége.

Oké, baze, nem a hűségemről vagyok híres. Rejtő-hőssel való technikai konzultációnk során ugyanis rájöttem arra, hogy a Fällkniven Mod.A2 nagy. 325 mm a teljes hossza, azt' meg még más se hiányzik nekem, mint hogy engem kérjenek fel disznót ölni, ha már ilyen fáintos pengével áldott meg az Internet hatalma. Inkább lejjebb veszem a mércét, bőven jó lesz nekem az S1 is, azzal még nem néznek kallódó tömeggyilkosnak, ha véletlenül előkerül, a fekete bevonattal viszont ő is gyönyörű. És még tartósabb is lesz tőle.

A VG-10-es acélt csak Japánban állítják elő, sz'al a penge valószínűleg a szigetországban nyeri el végső formáját - nomármost, ha acéliparban a svédek meg a japánok nekiállnak összedolgozni, azt hiszem, nem kell tartani a minőségi kifogásoktól.

Tehát egyelőre ennyi. A Dúlás elvileg tegnap a boltokba került, de még nem néztem utána, mert még mocskosul nem vagyok megfizetve. Az egy szem alkalommal, amikor írtam nekik, fizettek, szóval nem félek én attól, hogy átcsapnak, sőt. Abszolúte korrekt a kiadó, rossz szavam nem lehet. De még mindig a templom egerének tartozom, és már megfenyegetett, hogy eltöreti a lábam, ha nem adom meg...

Most állapodtunk meg Misztörendőzánnal. A megállapodás lényege a következő:

"Amikor az Übersuck II-t végre leadtuk úgy, hogy már nem baszogatnak minket vele, én (Srakker) magamhoz veszek egy halom pénzt, és elmegyünk vedelni. És amikor bekövetkezik, hogy a gyomrom feladja, nem állok ám meg, hanem visszamegyek vedelni. Amíg reggel nem lesz."

Mert ezt a mocskot, amit az Übersuck II a lelkembe rakott, csak ilyen módon látom eltüntethetőnek.
Ahogy mondtam, úgy legyen.

Asszem, szerelmes vagyok a rajongásig. Az illető svéd, húsos és kecses egyszerre, és nagyon ad magára. Kár, hogy sokba fog kerülni nekem, hogy megszerezzem. De egyelőre úgy tűnik, letáboroztam mellette.

Senki ne húzza ki magát, felhevülésem tárgya nem más, mint az acél és a műanyag egy ravasz és drága összeállítása. Egy Fällkniven Mod.A2. Gyönyörű darab, elődjéről, a Mod.A1-ről eddig csak jót sikerült olvasnom; aki megvette, mind elégedett volt vele, különösen, ami az elpusztíthatatlansági együtthatót illeti. Az ára meg addig tűnik nagyon soknak, amíg bele nem gondol az ember, hogy egy ilyen kést akár három generáción keresztül lehet használni, és még csak vigyázni sem kell rá olyan nagyon. Azért van, hogy nyűjék.

Igen, más, normálisabb blogok általában arról szólnak, hogy mi van a magánélettel, a családdal, az érzelmi kapcsolatokkal, hogy bírják a közelséget/távolságot azoktól, akiket szeretnek. Na, ilyen itt ma sem lesz.

Ezt a blogot ugyanis egy végtelenségig fáradt ember írja, akinek a gondolati folyamatai néha olyannyira összebogozódtak, hogy alapvető dolgokat elfelejt, aki néha fellángol és pörög, öt perccel később arra is alig van ereje, hogy gépeljen. Ki lehet találni, hogy most melyik van.
Ki kéne pihenjem magam, és lazább életet élni, de nem lehet, mert dönteni kell, csinálni és hajtani magam akkor is, amikor a vastagbelemtől a tüdőcsúcshurutomig minden bentlakó szépen kérlel, hogy hagyjam már abba, mert elviszi őket is a collateral damage.

Fáradt vagyok.

És, mint azt sejteni lehet, éppen picsára sajnálom magam. Előbbi perzisztens, utóbbi múlóban. Beavatkozott az énvédelmi mechanizmus. Juhé.

Kedves hölgyek és urak, HÍR.

Nem pihentem ki magam. Kezdődött az egész egy szerda estével, amikor Wazowski, Vilmos atya és ultramegatáp házigazdánk, Bright gengszter részvételével vidám alkoholizálásba mélyedtünk. Kösz még egyszer, Bright, zseni vagy. (A gin a barátom, nem engedem senkinek. Kész.) A részletekről pedig ügynökhöz méltatlan diszkrécióval hallgatok.

***

Aztán folytatódott egy péntek estével, amikor is meséltem, ügynökeink (Rejtő-hős, Paszulykaró, Faarc és Mr. Amicar) éppen az Aliens című film forgatásán próbálják megmenteni a világot. Igen, a boldog '80-as évek. Főszerepben egy zsilipkapu, amelynek az átvitt értelemben túloldalán már gyülekezik az Apokalipszis néhány tucat gyalogosa, hogy elözönölje a forgatási helyszínt jól, és a kamerák kereszttüzében karajra bontsák hős technokrata ügynökeinket, valamint a stábot. Az ügynökök egyelőre 1:1-re hozzák a meccset, egy civil halott, cserébe halálra pörköltek egy Berci-osztályú élient.

"Put on your mirrorshades, straighten that black tie and get your BFG* ready. It's time to go to work."

Már indul a fúrás-faragás a partin belül, a tülekedés a Felsőbb Szintek elismeréséért, és ami az igazán humoros, ezért nekem, mint mesélőnek, nem kellett tennem semmit. Ez tényleg bele lenne oltva az emberekbe? Szociológiai kísérletemről most ennyit.

***

Aztán jött a szombat este. Találkoztam a Közönséggel, azokkal az emberekkel, akiknél bértollnoki pályafutásom produktumai landolnak jól jövedelmezőn, ugye. Hát, ez szörnyű. Ez borzalom. Ez állatkert. Ez kupleráj. Azt mondják, ezen mindenki átesik előbb-utóbb. Tán jobb lett volna, ha hülyén halok meg - most lehet, hogy többet kéne kérnem egy-egy művemért; de persze nem kérek, mert nem kapok. Nem akarom dehonesztáló jelzőkkel illetni azokat az embereket, akikből élek, mert ez gusztustalan sznob hozzállás lenne, mindamellett kontraproduktív, de. Azt hiszem, mindannyiunknak jobb lesz, ha a személyes kontaktust minimumra szorítjuk a közeljövőben.

*BFG: Any hand-held weaponry device capable of unleashing incredible force - in other words, a "Big Fucking Gun.

Tegnap este elgondolkodtam azon, amit láttam. (Pártállástól függetlenül, mert minden politikust egyformán kibaszottul utálok.)

És ma kurvára nem vagyok megértő, kedves hölgyeim és uraim.

Kurvára nem tudom megérteni, miért kell nekem és hozzám hasonlóan idióta kollégáimnak szélmalomharcot vívni azok ellen, akik a kedves hölgyek és urak érdekeit hivatottak képviselni, ehhez képest kisstílű tahóságból, hozzá nem értésből, netán merő cinizmusból kihúzzák a kedves hölgyek és urak zsebéből a jövedelmük jelentős részét, és utána elbasszák. Pofátlan, sunyi, aljas, féreg módon elbasszák.

Kurvára nem tudom megérteni, hogyan nézhet reggel tükörbe egy olyan ember, aki az államhatalom minden eszközével támogatván adóztat, beszed, kiró és összegyűjt - majd pedig nemes egyszerűséggel baszik az e pénzen nyújtandó, sehol le nem írt, és soha be nem tartott kötelezettségét, nevezetesen a csak az állam által nyújtott és nyújtható szolgáltatást teljesíteni. Botrányok ezzel szemben vannak, dobálóznak tojással, szarral, szavakkal és frázisokkal, a politikai ingyencirkusz megvolt, az istenadta meg csak ne nézzen oda, amikor egy célra kétszer-háromszor beszednek, aztán a területen lófasz történik, nem fejlesztés.

Kurvára nem tudom megérteni, miért néznek engem - a tisztelt hölgyekkel és urakkal együtt - folyamatosan hülyének, miért próbálják bemesélni, hogy ami történik, az jó, az szükséges, az a társadalomért hozott áldozat, amelyet a hazáért mindenkinek meg kell hoznia, és majd valamikor, a távoli jövőben, egyszercsak, mint a Kánaán-Nemkánaán határállomáson átcaplatva sivatagette mamuszunkban egyszeriben minden jó lesz, de kurva jó ám, kéremszépen, és majd megtanít minket az állam gondoskodni magunkról. Eközben persze eladja, ami a miénk - hölgyekurak, az így keletkezett pénzt ellopja vagy eltékozolja, és gusztustalanul röhög a pofánkba, hogy hát persze ez szükséges, miközben maga is tudja, minden egyes eresztékéből a tisztelt hölgyek és urak pénze csorog.

Kurvára nem tudom megérteni, hogy a tíz százalékos leépítést - a gondoskodó állam jegyében - miért nem arra használják, hogy megszabaduljanak a bebetonozott, életképtelen balfaszoktól, elküldjék őket kapálni, és megtartsák azokat, akik véletlenül még értenek is ahhoz, amit csinálnak, és nem darálta az agyukat szürke péppé ez a kontraszelektált, ezerszer is elbaszott rendszer.

És legutolsósorban kurvára nem tudom megérteni magamat, amiért legszívesebben shift+delt nyomnék, amikor egyszer végre, végre kinyitottam a pofámat, még ha semmi haszna nem volt is.

Tisztelt hölgyek és urak - mindenem a demokrácia és a piacgazdaság, de ez itt egyik sem igazán, hanem inkább egy, az előző rendszerből mutálódott, magát mindkettőnek álcázó, vidáman gurgulázó fogalomzavar.

Utóirat:
A Magyar Köztársaság Alkotmánya (1949. évi XX. tv.) 61. § (1) szerint "A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze."

Úgyhogy én most megyek vissza dolgozni.

Mai eredmény a cseten:

Sáska: - A gempátia az nem tûzõkapcsok szúrkálása a végbélbe?
Srakker: - Ha ezt csinálták veled, jobb, ha tudod, átvertek.
Sáska: - Vazz, és még fizettem is érte...
Srakker: - Aszonták neked is, hogy gempatikus pírszinget kapsz, nem? Nekem nem, engem nem vertek át, dehogy, átláttam rajtuk...
Sáska: - Hát az tök menõtrendibevállalós nem?
Srakker: - Á, ultratré, már kiment a divatból, mosmá a tűzcsap-pírszing a trendi.
Sáska: - Egyszer beérem a divatot! Be én! A kudarcaim a gempátiával, a falloszfelezéssel és a micimaci tetkóval nem tántorítanak el!

Betegek vagyunk..

Hahahahaaaa, eljött az én időm. (c) by Nagyvezír Technologies, Inc.

Végre hideg van, és még nem esik az eső. Az utóbbi megin el fogja baszni a hangulatom, egyrészt, mert rühellem, ha a fülembe sustorog, másrészt, mert gyűlölöm, ha vizes a ruhám. Igen, városi gyerek vagyok, az elemekkel vívott heroikus küzdelmet legfeljebb a távirányító kapcsán vagyok hajlandó vállalni, pont.

De most van még egy-két hetem, amikor végre nem izzadok, nem kell belehunyorognom abba a vidámsárga plazmagömbbe, ami a fejébe vette, hogy trendikék pöttyöket bűvöl a látómezőmre, és hatékonyabban dehidratál, mint egy vizespohár kommersz kevert. Persze rajtam kívül mindenki rinyál, mert hideg van, és hülyének néznek, amikor erre vigyorgok, mint a tejbetök. Nekem ez az idő kell, ebben érzem jól magam, azt' mégse rívok a huszonöt fokos kánikulákban, meg a harmincöt fokos temészeti csapásokban.
Ki is fogom használni jól - mindenféle gyűlöletes munkákat végzek napszámban, és imádkozom a pénzemért erősen. A Szikrit-féle baleset ismét felpörgött (segítség, kérem, ne tessék szórakozni a hormonjaimmal, mert ha fellázadnak, az nekem nem lesz jó). Tessék szíves lenni eldönteni, mit tetszik akarni, azt' aszerint cselekedni, akkor majd én is ki tudom találni, mit is akarok voltaképpen. Talán. De azért, ismerjük el, jóval valószínűbb, hogy a kérdésben az lesz, amit Szikrit akar. Ez a hormonháztartás dolog teljesen, teljesen el van baszva.

Hogy félhetek attól, amit szeretnék, és miért üvölt az önérzetem az ellenkező irányba akkor, amerre józan logika szerint kéne neki? Eh... ki kellett volna lőni baze ezt a modult akkor, amikor megszülettem - csak a gond van vele, és tele van buggal. Az egész életem arról szólt, hogyan legyek ésszerű, hogyan csapjam fejbe azokat az indulatokat és érzelmeket, amelyek gátolnak a megfelelő viselkedésben, hogyan őrizzem meg az önuralmamat, hogyan irányítsam magam - erre jön valaki, valahonnan, észrevesz, meglát bennem valamit, és módszeresen nekiáll lebontani mindent, amit eddig magamról hittem. Most húzzam ki magam, vagy húzzam meg magam?

Pfeh, megyek inkább melózni, azt' majd lesz, ami lesz. Fatalizmus rulez.

Elnézést, népek, ma nem lesz komoly post: fáj a fejem, a szemem könnyezik, és kurvára másnapos vagyok. Most két Red Bullról működöm. Nem kéne ebből rendszert csinálni, mert lassan infúziós állványra szerelt koffeineshordóval indulhatok el csak otthonról.

Hoppá, hoppá, kedves hölgyek és urak, most látom csak - mert kicsit mintha kevés időt töltenék az irodámban -, hogy Brainoiz szaktárs visszatért Londonból.

Üdv itthon! *ujjong, ujjong, ovác, ovác - cheerleaderek felvonulnak, levonulnak*

Milyen alapon jelölnek egy Bizottságban való részvételre manapság valakit egy álomigazgatási szervben?

a) Hozzáértés, a téma minden részletre kiterjedő, naprakész ismerete
b) Jó kiállás, kifinomult árnyalatok megkülönböztetésére is alkalmas idegennyelv-tudás (StarCraft, mint oktatóprogram kifejezett hátrány)
c) Öltönyben jött dolgozni

A helyes megoldás a c). Woooo-hoooo!

Na, most jól bántani fogok egy éttermet. Mint az talán már kiderült, szeretem a hasamat. Ő meg ugye viszontszeret, mert fenntart a háborgó tengeren, meg mert 10 Celsius-fok körüli hőmérsékleten érzem jól magam - ami nem macsó, de legalább vigyoroghatok, amikor másnak befagy a segge -, sz'al örülök, hogy megvan, na, pláne, amíg be tudom húzni. (Ad hoc interim ellenőrzés: még be tudom.)

Ezért is durran el az agyam, ha csalódnom kell egy vendéglátóipariban, ahová ugye azért megyek, hogy átlagos szemlélő számára vérlázítóan magas összegeket felejtsek ott mintegy véletlenül. Ha már egyszer beesz a fene, akkor ne csak a kaja legyen jó, hanem a kiszolgálás is. Tessék örülni, hogy ott vagyok, ha szép vagyok, ha nem (Öltönyös FogyasztóZombi voltam, sz'al még csak a ruházkodásomra se lehet panasz. Jó, a nyakkendőm randa. És? És?!). Legalább a pénzemért tessék szeretni, csókolom. Márpedig most nagyon míszpicsoid kiszolgálásban volt részünk Rejtő-hőssel, én meg néztem laposan az újabb és újabb pincérnői hibák és szájhúzogatások láttán. A helyszín a Három fenyő étterem (II. oszt., az étlap szerint), a sör Gösser, illetlenül sok habbal (tessék megtanulni csapolni), a táplálék orosz hússaláta, meg jóféle 200 gr-os steak zöldborsmártással, ami jó volt; félig átsütve, ahogy szeretem.
Talán teszek majd még egy utolsó próbát - a tesztelés félidejében egy-egy az állás, mert előszörre elég pozitív benyomást tett rám a hely -, de valószínűbb, hogy visszaszédelgek a jól bevált kedvenceimbe, ott biztos, hogy jó helyen van a keresetem. Meg lesznek még vadregényes felfedezőtúrák is Budapest étteremvilágában.

Igazán megjöhetne a pénz a novelláért. Most megint elég low-level vagyok anyagilag.

Vannak orrnehéz napok.

Az egész a reggel bebootolásánál siklik félre. Valami nem töltődik be, aminek kéne, vagy fordítva - az ok ismeretlen, a lényeg az, hogy egész nap csak kapálózom bele a vakvilágba, erősen igyekezve, hogy el ne mosson egy olyan hangulat, ami, ha elhatalmasodik, menthetetlenül fekete szemfestékkel és hullafehérre sminkelt babaarccal végződik (hm, most elképzeltem magamat gótsminkkel. Fogalmazzak úgy, hogy egész könnyen fel tudnám vinni némi fekete festékkel a Mare Nubiumot valahová a járomcsontom környékére). És hiába a sok bevált csodaszer, beleértve a Red Bullt, a kávét, a plasztik ebédet, a kék Balaton szeletet (másképpen a Főiskolás Energiacellát), minden érintetlenül pattog le a Kibírhatatlan Nap fílingjéről.

Pedig annyi dolgom lenne, hogy még. Célom a világban, meg efféle okosságok. Visszamosolyogni embertársaimra. Leflémelni embertársaimat, mint a taknyot. (És/vagy, ezt ne feledjük.) Meg a napi operatív, amivel televisítom a blogot. Egyelőre annyira kiszorít minden mást, hogy kábé minden harmadik gondolatom terjed huszonnégy óránál hosszabb időtávra.

De persze el fog múlni, lesz időm egyszercsak, hogy alkossak, csak addig fogom picsa rosszul érezni magam. Az ilyen szakaszokat legszívesebben előretekercselném, azt' megnézném a végén, hogy mit csinált a féltudatos énem autopilótára állítva. Egészen sok nyűglődést megspórolnék magamnak.

Az Übersuck I visszaköszönt, de leverjük tüstént. Voltam délelőtt fodrászvizsgán modell, úgy tűnik, a delikvent átment, én meg nagyon jólfésült vagyok. Miután az elkövető lerombolta rólam a mintegy húsz percig létezett, mintegy negyven éve elavult hajkölteményt.

Túl sok McFuck műanyagot ettem, ezért pislogok laposakat. Ürül kifelé a véremből a koffein, a taurin meg a glükoronolakton, és laffadok lefelé. Fura, amikor visszafelé jöttem, és éppúgy néztem ki, mint mindig - öltönyös fogyasztózombi a sarokról -, jó értelemben megnéztek maguknak a szemet gyönyörködtető nőnemű utastársak. Biztos látják rajtam, hogy most nem az egóm, hanem az EEG-m szorul simogatásra. Valahol lenn, mélyen, a vegetatív szinten, ahol reves betonoszlopokat mosnak a mocsokszínűen gurgulázó hullámok.

Kibaszott költői, kéremszépen, mélyről, a zsigerből.
Holnap jelentkezünk a mániás fázissal.

Edit: igeidők egyeztetése, egyes gépelési hibák kijavítása.

Pénteken vedeltem, utána vonattal mentem haza a Nyugatiból.

Szombaton megnéztem pár filmet, meg az Übersuck II-vel tötyögtem. Hadd mutassak be egy zseniális alkotást: Dog soldiers. Ami fantasztikus benne, hogy látszik: semmivel nem akar többet nyújtani, mint amit egy ilyen filmtől alapból elvárhatna az ember. Nagy lövöldözések, pixelmonszták, nagyon-nagyon elbaszott brit akcentus (Spoonie = Szpűuni), "We have only forty-eight rounds", sz'al nagyon bejövős ez a film nekem a maga egyszerűségével.

Tegnap találkoztam Zerglinggel. Rendkívül kevéssé voltunk hatékonyak, de legalább megalkottuk Bercit, az élien házőrzőt. Íme!

Berci nagyon szereti a többi kutyát. Mindig letépi az összes végtagjukat, és becipeli õket a királynõhöz. Ha vedlik, gyorsan ki kell takarítani az ólját, mert a bõr odaszárad a falakhoz. Sétálni csak szervópáncélban szabad vinni, mert felugrál, és játékosan letépi az ember veséjét.
Összecsavart újságpapír helyett javasolt a 20 kV-os ipari sokkoló, Zil-aksira kötve, arra már felneszel. Imádja, ha a füle tövét vakargatják, ezért van a szép banán fejére tríciumtartalmú festékkel felfestve két nyíl, "Jobb fül" és "Bal fül" feliratokkal.
Ha megcsóválja a farkát, nemcsak a nagyi gusztustalan vázái között vág rendet, hanem a vakolaton is. Ha megijed, a sarokba húzódik: nehéz lecsalogatni a plafonról, ezért ne ijesszük meg. Berci kedvenc játéka az ipari gumiból készült, öngyógyító folyadékkal teli, belsõ kompresszoros gumikacsa, naponta akár hármat is elrágcsál belõle.
Általában bézból-pályákon szokták sétáltatni, körben végig magasfeszültségû vezeték, és az sem árt, ha a pálya maga három méteres falvastagságú betonmedencére épül, mert vannak bizonyos tacskóreflexei. Mindig kiássa a második világháborús gyalogsági aknákat, és vigyorogva hozza gazdinak.
Az ólja úgy néz ki, mint egy klasszikus gigeri rémálom: a titánacél, szegecselt "Berci" feliratú táblára nyálkásan ráfolyik a szittyós élien protoplazma. Egy-két csontváz a falakba építve (Berci nem elássa a csontokat, mint a normális kutyák, hanem falba ragasztja õket), egy két Magyar Posta logós powerarmor a sarokba dobálva, rajtuk fognyomok.

Ma reggel peniglen kijavítottam a részprojektek első változatát. Nem is rossz ez, na. Még a végén kész leszünk.

Nah. Ma vedelni fogok, ez már biztos. Óriási rinya várható, mert Misztörendőzánnal kisírjuk magunkból a munkahelyi feszültséget.

A hajam bosszút állt rajtam, amiért egy fodrásztanoncra bíztam. Már három napja dúl a bosszú és a vérzivatar, mert a hajfixáló miatt úgy nézek ki reggelente, mint akinek láng nélkül explodált a kezében a flakon. A másik, ami segíti ezt az effektet, az a töksapkára hajazó fejfedőm, ami miatt egyszer nem engedtek be minket a hírhedett Zóna bisztróba (vadul konfabulálok, nem kell mindent elhinni. Az egyetlen tény az, hogy egyszer az írókörös cimbikkel feltűntünk a létesítmény előtt, erre a nominálisan non-stop intézmény nem nyitott ki. Pedig ott volt a tulaj. Pedig szépek voltunk és diszkrétek). A lényeg az, hogy úgy nézek ki, mint egy speeden élő kakadu. (Igen, ezt a látens geek-génjeim teszik. Mindjárt jön valaki a tagboardon, mármint aki ismer, és kedvesen kijavít, hogy nem is olyan látensek azok a gének.)

Tegnap este belenéztem a Végállomás 2-be. Azt' abbahagytam. Mert rossz. Még annak is rossz, ami lenni szeretne. Vagy nekem nincs ízlésem, ez persze lehetséges, de azért elég erősen kitartok az álláspontom mellett. A rettenetes 180-as járat, brrrroar. Viszont megszereztem a Blade runnert.

Az utóbbi időben egy képregény ötlete rohangászik a fejemben, már csináltam egy-két figuratervet, de ki van zárva, hogy ebből öt éven belül bármi is lesz. Egyszerűen nincs rá időm. Persze rá lehetne ütni a krumplipecsétet, stencil betűkkel, hogy a "Való életből merítve; magyarhangja-Juhász Jácint".
Megállapodtunk viszont Rejtő-hőssel egy közös projektben, amin mindketten szeretnénk keresni jól, mert a pénzt azt szeretjük. Nem is lenne vele annyi munka, végül is, ha egy olyan kétszázezer karaktert megírok (ami kábé három-öt novella), akkor a magam részét teljesítettem is, aztán már csak nézni kell, ahogy jóóó kis forintocskák vadul dürrögni kezdenek a bankszámlámon és mindenféle szentségtelen rítussal bevezetve szaporodni kezdenek. Ha ilyen szempontból nézem, a folyószámla-kivonatom kész horror-pornó.

Van először ugye hónap eleje. Megérkezik állambácsitól az első néhány forint, és olyan orgiát csapnak, hogy még a bankomatok is csak csilingelni tudnak tőle. Aztán a hibásan működő közegészségügyi ellátás miatt a születendő kis forintok kábé fele elpusztul, bit- és tinta-tetemeik már csak a hó eleji obligát leporellót szennyezik. Aztán felüti a fejét Folyószámla-országban egy etnikai tisztogatással felérő népirtás - először a nullával végződő összegeket nyírják ki, aztán a maradékok is egymásnak esnek, és addig gyepálják egymást, míg a Szőrvájvalofdöfitteszt elve alapján egy rosszképű, borostás, kábé kétezer forintos összeg marad, aki vígan tenyészik, danászik és nyálzik a kivérzett Folyószámlán a következő hó elejéig. Amikor is felkészül arra, hogy az új bevándorlókkal való hormongőzös összevegyüléssel továbbörökítse magát. Elvileg előfordulhat tehát az, hogy amióta a számlám megvan - öt éve - a hó végét mindig megérte valami bucira vert fejű különítmény, és azóta is ők terrorizálják a többieket.

Ugye mindenki szerint jobb lenne, ha dolgozni mennék végre?

Végre visszatértem, megint Übersuck II on-the-spot. Komolyan mondom, kezdek tisztábban látni ebben a projektben, ami már csak azért sem hátrány, mert én koordinálom az egyik részét. Azt is látom már, hogy mikorra várhatom a részfeladatok teljesítését, és egyelőre úgy tűnik, meglesz minden, amire beteg lelkem csak várhat - a medve bőrére elköltött ital még azért maradjon csak a szekrényben.

Visszafelé jövet megtalált a Gouranga-kommandó. Ennek eredményeképpen a készpénzkészletem lejjebb kúszott kétszáz forintnyi apróval - munkakörömből és adósávomból következően kissé érzéketlen vagyok az azonosíthatatlan végállomású pénzügyi műveletek iránt -, a bokám megemlékezett arról, hogy van ám neki üzemi állapota is, és hangos roppanásokkal váltott futási pozícióba, valamint rájöttem, hogy elfogyott a bagóm. Az elsőn vigyorogtam, a másodikat kibírtam, a harmadikat pótoltam. Most megint nyugodt vagyok és hűvös, mint mirelit hamburger a benzinkúton.

Kíváncsi vagyok, hogy a Dúlás-kötet mikor éri el a boltokat, mert lassan kezdek kifutni a pénzből. Na, nem mindet eljótékonykodtam - még csak az hiányozna, hogy valakik itten terjeszteni kezdjék rólam, hogy lelkem is van -, a nagyját elittam, elbagóztam, elkajáltam és törlesztettem az adósságaimat. Egyszer élünk - akkor is meddig... Eszerint az idióta honlap szerint 2053. szeptember 21-én lesz találkám a FeketeCsuklyásMezőgazdaságiJóMunkásCsontvázzal, már ha el nem baszom a felszállást a metróra. Legalább biztat valaki ilyesmivel.

Nah. Übersuck II on-the-spot edissön, ebédszüneti kiadás.

Voltam már az elmúlt két napban:
- Diszkréten körberöhögve (Tűrtem. A szakmai kiállás megköveteli.)
- Hazugságokkal traktálva (A legpenetránsabbak azok voltak, amikor Fontos Emberek közölték, hogy örülnek, amiért ott vagyok. Amiért ott vagyunk. Ugyan már. Lófaszt.)
- Rettegő szemekkel vizslatva (az ember azt hinné, hogy ez jó érzés. Szintén lófaszt.)
- Befolyásolási próbálkozás tárgyává téve (az elején még mindig van süti. Aztán varázsütésre elfogy.)
- Körbebratyizva. (Előfordul.)
Mindazonáltal nem vagyok teljesen elégedetlen a dolgok állásával.

És most megint megyek vissza. Még van kábé két hetem, hogy befejezzem az Übersuck II rám eső részét, de már aggódom, hogyan fogjuk tartani a határidőt. Asszem, kezdem érteni, miért idegbeteg állat az összes főnök. Woooo-háááá.

Üdvözlet és Dühroham!

(Péntek)

Egy cseten priviben jót ordítoztam Parandroiddal a blog miatt. Épp csak be nem linkelte középre, amiért a saját beleivel fojtottam volna meg.
Persze elvileg faszság ez a hiszti, amit levágtam - bár persze az is beletartozik, hogy ha valaki harmadszori kérésre sem hajlandó a privát kommunikcióra, az kapja be. És ne kelljen neki más magyarázat, mint hogy megkértem erre.
Mégis úgy érzem, tartozom egy magyarázattal.

Van ugye a személyiségemnek az az aspektusa, amit mindenféle személyes kapcsolatban látni lehet. A rólam kialakult kép rendszerint pozitív, bár sosem tartanak olyasvalakinek, akit igazából komolyan kell venni. Erre kőkeményen rá is játszom. Bociszem, bohócvigyor, meg amit akartok. Ez a szerepem legjobb esetben is csak félműveltnek nevezhető, de egészen jó lényeglátása van.
Van egy olyan oldala is, amelyet mindenféle virtuális társalgásban lehet látni: szellemes, cinikus, humoros és kegyetlen. Néha trigger-happy. Azért ez se tesz ki egy teljes személyiséget, ismerjük el. Egy részletgazdag sztereotípiáról beszélünk, egy szerepről - ami persze jórészt én vagyok, hiszen másként sosem tudnám élethűen alakítani -, ami annyira megtévesztő, hogy sokan elhiszik, ilyen vagyok. Nem tévednek nagyot: ilyen is vagyok.
És persze ott van a pórázon tartott, szuicid-homicid váltottkasztú idióta a fejemben, és néha rázza a ketrecet. Sokaknak van. Van, akiknek problémákat is okoz. Csak attól, hogy valaki ül Atlantiszon, és azt kiabálja, hogy "Nem süllyedünk! Nem süllyedünk!", attól még ömölhet be a víz. Sz'al, ez amolyan "Note to self", elsősorban, azoknak a gondolatok és érzelmek feljegyzése, amiket amúgy szeneslapáttal takarítok el az operatív memóriából.
Állítólag van bennem egy romantikus lélek is, de azt kicsit áthuzaloztam, és azóta szóvirágokat kötöget.

Sokat segít, ha kiírom magamból a napi szopást és az örömöket. Az, hogy ezt más is látja, és ilyen módon akár meg is ismerheti a személyiségem ezen nézőpontból is, az nem bug, hanem ficsör.

De azért szeretem, ha nem csámcsog mindenki a gondolataimon. Mert akkor le lesz flémelve a picsába.

(Szombat)

A szombati napom orbitális virtuális brutális győzelemben csúcsosodott ki. Rejtő-hősnél játszottunk egy házi világon szerepet - aki skizofréniára gyanakodna, a következő pár mondatban csak egy virtuálisan létező személyiségmodellről, nevezetesen a karakteremről, bizonyos Jacques LeBocq vezérőrnagy úrról van szó -, és kiirtottuk együtt jól 1945. augusztus 16-i dátummal Alvaro Fuentes szaktársat, egy mexikói származású diktátor-démonidéző-ősmágus-wannabet. Valós időben két, játékidőben már négy éve hajkurásztuk szerte a világon. (Mexikó, egy csendes-óceáni szigeten lévő szövetséges kísérleti telep - ezutén kapcsolódtam be én is a vadászatba -, Hongkong, a népi Kína, Berlin, Potsdam, Szibéria, Genf, San Francisco, Hirosima, csak hogy a fontosabbakat említsem. Közben vesztettünk vagy húsz szövetséges arcot, tagjai lettünk egy klasszik "megmentjükavilágotjólaháttérben" szervezetnek, saját embereiket lövöldöző náci tiszteket géppuskáztunk halomra, légitársaságot alapítottunk, meg efféle. Ja, meg vittem csokit anyunak Svájcból.)

Innentől már rólam van szó. A győzelmi Dunhill szivarom még megvan, mert otthon hagytam. De legközelebb azért elfüstölöm - nagy győzelem volt, van egy olyan érzésem, hogy csúnyán rábaszhattunk volna. Ha nem lenne innen-onnan összelopva a sztori, bizonyisten ellopnám és megírnám. De még nincs semmi veszve, még mindig megírhatom.

(Vasárnap)

Egész nap egy majdhogynem létfontosságú dokumentumot vadásztam a szobámban. Elfelejtettem bagót venni, ezért dúltam, mint az éji bogár, többször leüvöltöttem jó anyám haját, hogy milyen alapon pakolászik odabent. Úgy tűnik, megértette, mire céloztam ezzel az egész hisztivel: ha mostantól eltűnik valami, csak én lehetek a hibás. Remélem, most sikerült bevésni a dolgot - néha hazaviszem a munkát, és nemtom, hogy számoljak el vele, ha elrak valamit. Aztán persze megkerült az a szar - becsúszott egy fotel alá -, nekem meg Kínáig süllyedt szívemről a kő.

(Hétfő)

Ha minden napom ilyen lenne, boldog ember lennék. Kimentem két helyszínre, egész jól le is kezeltem az esetleges kínos helyzeteket, pörögtem, vidultam, éltem, amit kell, és végigolvastam a Transmetropolitant. Ezer köszönet Magamura bajtársnak, amiért megismertetett ezzel a gyönyörű kegyetlenséggel. Az első nyolc oldalon pislogtam kuszán, hogy mit lehet ezen a szaron szeretni, úgy mégis, meg őszintén, de aztán felbúgott a sztori, a szikraközöknek ibolyaszín bajuszuk nőtt, sercegett a tömegben rugdosódó elektronok bandája, én meg megint alig aludtam valamit. Hatvan epizód egy sci-fi, némileg cyberpunk hangulatú, de igazából besorolhatatlan világban, ahol Spider Jerusalem, a junkienégyzet igazságvadász zsurnaliszta és segítői, a két filthy assistant görbe tükröt tartanak a mi magunk kis világa elé. Picsajó.

(Kedd)

Megint helyszínem lesz, csak most kicsit fáradtabb vagyok. Kopipaszta az Übersuck I-ből, egyelőre, aztán majd a kreatív moduljaimat is be kell bikáznom, mielőtt teljesen kifutok az időből. Hasta luego.

Péntek. Vége. Olvassatok most egy kis Bright blogot, abból kiderül az is, hogy végződött a tegnapi nap.

Na, most találtam egy gyönyörűséget, igazi gyöngyszem, pláne, ha figyelembe vesszük, hogy jogász kollégám, Misztörendőzán jelölte meg nekem a hivatkozott bekezdést. Az Európai Alkotmány tervezetéről van szó. Angolul megtalálható a következő címen: http://european-convention.eu.int/docs/Treaty/cv00850.en03.pdf. Magyarul pediglen fellelhető a http://european-convention.eu.int/docs/Treaty/850HU.pdf címen.

Vigyázat. A dokumentumok ránézésre baszott hosszúak.

Az idézet pedig a következő:

The Commission shall consist of a College comprising its President, the Union Minister of Foreign Affairs/Vice-President, and thirteen European Commissioners selected on the basis of a system of equal rotation betweeen the Member States. This system shall be established by a European decision adopted by the European Council on the basis of the following principles:

(Na és itt akadt le Misztörendőzán)

(a) Member States shall be treated on a strictly equal footing as regards determination of the sequence of, and the time spent by, their nationals as Members of the College; consequently, the difference between the total number of terms of office held by nationals of any givem pair of Member States may never be more than one;

Bjjjjútiful.

I shall never surrender.

No fucking way.

Tegnapi termés, 23 óra tájékáról. Hát nem mutatja jól, mi iránt vagyok valójában elkötelezve? Van a fejemben egy világ, akármerre nézek, új és új, felfedezésre, leírásra váró ötletek tobzódnak kies halomban, meg van idekint egy másik, ahol, akárhogy gyúrok, kicsi krumpli maradok.

"Szöcskepáncél: (...)-i vérttípus, leggyakrabban a felderítők alkalmazzák. A mesterséges izmok kutatásának eredményein alapszik. Az elve megegyezik a földi ugrólábú rovarokéval (szöcske, bolha): a megfeszülő mesterséges izmok energiáját a páncél egy kampó beakasztásával őrzi meg, a kioldáskor a felhasználó akár húsz méter magasra és hatvan méter távolságra is képes elugrani, és ezt két-három másodpercenként megismételni, amíg a telepek és a gyomor bírja. Az ugrási pozíció eléréséig a katona gyakorlatilag teljesen mozgásképtelen, a fedélzeti intelligencia ugyanis ez idő alatt olvassa be a röppálya-számításhoz szükséges adatokat, és ennek megfelelően feszíti a myomerkötegeket. A reflexfordítók eredményeképpen előre belátható felületre való leérkezéskor garantált a biztonságos landolás. Annak érdekében, hogy a viselő szét ne porladjon az ütközéstől, a teljes testét feltöltik légzőfolyadékkal, a kontrollált lassulásról pedig fékezőrakéták, illetve a fejlettebb modellekben reaktív taszítómezők gondoskodnak.
Szakadékba azért ne ugráljunk vele, és javasoljuk a nyílt terepen való ugrándozást, mert a gyártó semmilyen felelősséget nem vállal nem rendeltetésszerű használatból eredő sérülésekért.

A (...). nemrégiben megvásárolta a licencjogokat, ezért a legújabb (...)-i páncélokban is fel-feltűnik ez a technológia. Ők a nehezebb vértekbe is beépítik, ezeket a vérteket „füttyentő páncélnak”, illetve „páncélozott teafőzőnek” nevezi a katonai szakzsargon, mivel az izomfeszítők ilyen méretben már jellegzetes, magas hangon működnek."

A neveket azért húztam ki, mert ebből én még szeretnék pénzt látni. Mármint nem pont ebből, hanem ami mögötte épül szépen halkan.
Azért mindent összevetve, ha valaki felajánlaná, hogy ebbe a fejemben élő világba távozzak, nem haboznék a döntésnél. Figyelembe véve a kábé 30 perces várható élettartamomat odaát, nincs az a pénz, amiért átmennék. Nagyon pöpec kis világ, de azért szebb messziről. Mint mindegyik.

Editálás után: francba, hát nem benne maradt egy név?!

Visszatértem a Megbeszélésről. Hasonló beosztásban sínylődő, csapzott kolléganőm kifakadt, amikor alárendeltjei hozzálláásával szembesült: "Nem hiszem el ezt a sok hülyét. Komolyan, valami álomvilágban élnek. Srakker, fogd őket nagyon keményen - én is azt fogom tenni, lehet, hogy üvöltözni fogok -, mert ezek beadnak valami vázlatot az utolsó határidőre, és utána még ki akarnak menni ide-oda, mert ez tisztázatlan, az nem biztos..." Megnyugtató, baszod. Megnyugtató. (Nem mintha én másként csinálnám általában, az Úr varrjon bokrétát a makkomra, valamint ott rakja telibe a mocsári munkamorálom, de ezen most változtatni kell, különben az Übersuck II be fog sülni, azt' meg nézhetek.)

Az Übersuck I jelenleg olyan 70-75%-os készültségi szinten áll. Hamarosan leadhatom, és belevethetem magam az Übersuck II színes-szagos, lágyan hidratáló selyemfényű dágványába. Don Quijote-Srakker újra aprít!

Még mindig el vagyok havazva. Nem kicsit.

"Nun liebe Kinder gebt fein acht
Ich bin die Stimme aus dem Kissen
Ich hab euch etwas mitgebracht
Hab es aus meiner Brust gerissen"

Rammstein - Mein Herz brennt

Imádom. Van a német nyelvnek egy nagyon penge militáris hangzása - azok a betegesen pergetett ach-k, nyam -, amit csak akkor veszít el, ha tizenhét szótagos szavakkal kezd el operálni. Egyetlen bajom van csak vele. Az, hogy folyamatos gyakorlást igényel - különben két-három percbe is beletelik, amíg az ember összeüt egy összetett mondatot. Addig meg, ugye, nem vár senki.

Marad az angol.

Megint megbeszélés, megint okítás, és még mindig nincs időm felkészülni a Kettes Számú Projektre (Operation Codename: Übersuck II.), jövő héten meg kezdünk. Sebaj, ma megyek vedelni, holnap ismét fika leszek az Univerzum Nagy Kérdéseihez, mindamellett másnapos.
Lesz, ami lesz. Vagy kaptam fizetést már, ebben az esetben sokat iszom, vagy nem, akkor felveszem a számlámon tébláboló két rugót, és azt iszom el. Két Long Island talán kijön belőle, bagóm meg van, azzal kihúzom éjfélig, és úgy-ahogy formába rakom az agyam.

Álbíbek.

Kíváncsi vagyok, hogy lehet eljutni a blogomra a Disney honlapjáról. Fura hely ez az internet.

My doom has arrived and passed away. Still up and running, mowuhuhuháááháháhá.

Mi is történt tegnap? A Bizottság összeült, voltunk harmincnégyen, de el kellett húznom korábban, mert még melóm volt. Van egy olyan érzésem, hogy lesz még gyakran háromnapihidegélelem-igényes tanácskozás ebből. De majd csak összeszokunk valahogy. Jó vicc volt, előjött rajtam valami, ami gyanúsan emlékeztet egy jól fejlett szociális fóbiára. A kezem reszketett, az alulfejlett bicepszem egy görcsben valamennyi váll- és a csuklyásizmomal, örvendezzünk. Szopó. Az, hogy ezt ide írom, újabb ok arra, hogy már ne síboljam a villámlátogatást a pszichológusnál.

Tegnap, még hazafelé, segítettem egy vak embernek. Ez önmagában nem túl figyelemreméltó - ennek kéne a normának lennie, nem pedig kuriózumnak. (Az is egészen szánalom, hogy csak az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium Akadémia utcai épülete, ahol eddig jártam, és akadálymentes volt. Meg csak a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumban láttam tisztességes szelektív gyűjtőhelyeket. Tatabányán kívül, úgy értem. Ezekhez külön szeméttelep és kukásautó-system is tartozik vajon, vagy az már sci-fi?)

A koldisnak viszont nem adtam aprót, mert nem volt. Még mindig nincs pénzem. Jó lenne, ha kijönne a nemzetiultrajobb közönségben hiú reményeket ébresztő Hadak árja mihamarabb, mert kéne új videokártyát venni, meg megadni a tartozásaimat, meg visszahívni a visszahívandókat, meg egy új öltöny se ártana, télálló cipőről nem is beszélve, sz'al lesz helye a pénznek, na. Igen, magasba akarom emelni Ynev zászlaját.

Há, dupla bizonyítás - az se normális, aki írónak megy, és az se, aki az álomigazgatásba áll aktatologatónak. Én meg mindkettő vagyok: hol van akkor a második mentális betegségem?! Az orvosi szakvéleményből majd kiderül.

Ma semmi lényeges nem történt, folyt a favágás, és a felkészülés a Kettes Számú Projektre, ahol amolyan mindenki-által-baszogatott-kis-közép-félvezető-félfőnökféle lett belőlem. Előre a neurózis fényes ösvényén! Szenvedéseim történetének következő fázisáért, kérem, maradjanak ezen a csatornán, a reklám után mindenképpen visszajövünk.