Na, ha már tesztesdi. Bejjánál találtam, és mert elég punnyadtnak éreztem magam - a benti nihil kezd kiütközni rajtam -, kitöltöttem.

Srakker enneagram teszteredménye

Az uralkodó	1	9
Az istennõ	2	5
A varázsló	3	6
A müvész	4	5
A misztikus filozófus	5	4
A hõs	6	9
A mágikus gyermek	7	8
A harcos	8	4
A szent	9	10

A szent

Magasabb oktávja:	A szent
Szent eszméje:	A szeretet
Szent ösvénye:	A helyes cselekvés
Alsóbb oktávja:	Az eltompult személyiség
Szenvedélye:	A lustaság
Eszménye:	Kényelmes vagyok
Beszédstílusa:	Saga
Amit elkerül:	A konfliktus
Védekezõ mechanizmusa:	Ön-kábítás
Csapdája:	Keresõnek lenni
Végletei:	Hívõ - Kételkedõ

Kaptam díjat, meg könyveket mellé, de leginkább mégis az jár a fejemben, hogy legközelebb jobban kell csinálnom. Nem tudok én már örülni semminek. :elgázol egy óvodást a járókeretével, majd visszatolat:

Kihúzott mondatok rovatunkból:

"Réti kígyózó mozdulattal szabadította ki fegyvert tartó kezét fogvatartója markából, eközben begyűjtött pár párhuzamos, mély vágást az alkarjára. Ettől úgy nézett ki, mint egy perfekcionista öngyilkosjelölt, aki tökgyaluval vágta fel az ereit."

Heves google-fuval kiderítettem, hogy a tökgyalu erre nem jó. Ott basztam rá, hogy teljesen analfabéta vagyok a konyhában, és ezért nem tudtam, hogy mi az az eszköz, ami párhuzamos, vágott sebeket ejt, és mégsem macska. (A tojásszeletelő nem ér, mert azt túl kreatívan kéne használni érfelmetszéshez.)

"A Parabellum lőszerek stophatása nem valami kiemelkedő, de az ilyesmi elsősorban olyan, mozgó célpontok esetében számít, amelyeket nem sikerül fejbelőni."

Van még, de azt majd tuti kihúzatja az épp aktuális Vastökű Szerkesztő. (Ez az izé épp Afganisztánban játszódik, és még hulla másnaposan is tudtam hozzá írni, tehát egy darabig mindenképp menni fog. Hogy a határidőt tartani tudom-e majd, meg hogy elkészülök-e vele, azt nagyjából fasztuggya.)

Amúgy a Hivatal működése felett teljesen átvették az irányítást a gogoliták. Részleteket inkább nem mondok (ha kíváncsiak vagytok rá, miért nem, nézzetek a fejlécre), legyen elég annyi, hogy szeretve tisztelt főnökségünk úgy kívánja megállítani az orvvadászatot, hogy Agent Orange-dzsel leszórja, napalmmal felgyújtja, majd nukleáris töltettel üvegsivataggá változtatja az erdőt. Igaz, nem azt az erdőt, ahol az orvvadászat folyik, hanem egy másikat, egy másik országban, de majd biztos elrettennek az orvvadászok, jól.

Tragikomédia.

Sírva felröhögtem.

Azért én kedvelem a BBC-ben, hogy még van köze a tájékoztatáshoz. Még ha a Have your say rovatban az indexet is alulmúló színvonalat produkáló vadparasztokról az ilyesmi le is pattan.

Bár a múltkori EU-s fordításom után én is elgondolkodtam, hogy mit ért ebből az, aki nem foglalkozott vele évekig.

Hétvége. Próbálok nem bealudni két pislogás közben.

11:45:13 [Srakker] Drótsáska [11:39:27]> Whiskey in the Jar-jar. Star Wars-rohadékok egy nap elmentek kocsmázni a hexalógia legidegesítőbb karakterével. Az eredmény apokaliptikus volt.

Még mielőtt valaki azt hinné, hogy hithű kormánypárt-hívő vagyok.

Egy.

"(...) Mondjuk, az is tény, hogy magyar állampolgárságtól például akkor lehet megfosztani valakit, ha azt az külföldi állampolgár felvette, és a kérelem benyújtásakor olyan, valótlan adatokat szolgáltatott, hogy a valós adatok ismeretében az elbíráló hatóság az állampolgárság megadását megtagadta volna. Az analógiát kifejtve: ha pofán hazudtál minket, és még be is vallod, akkor legalább te, személyesen, takarodjál már elfele, és ne bazsalyogj a képernyőről, te öszvér. Legalább jelöld meg a politikai utódodat, és te, népünk vezére, te szimbólum, te, vonulj vissza. Az utódodat se fogom szeretni. Az ellenzéket se. A francba, ki marad? (A Kétfarkú Kutya Párt, ofkoz. (Update: a Kétfarkú Kutya Párt ostoba sötétzöld-gyülekezetté vált a szememben azóta, így rájuk sem fogom kidobni a szavazatomat.))

Tudom, nekem, mint köztisztviselőnek, pártfüggetlennek kell lennem. Attól véleményem még van, és a magyar politikai közélet egészére nézve nem kimondottan hízelgő, és a nyomdafestéket is csak erős viaszolás után tűri."

Én, mint tisztességes bürokrata, az összes politikust utálom.

Csókolom, vétel és vége.

Kevesebb anyázással, lágyan, jövőbenézően.

"So we have to make sure we build security in this. If you are wearing smart make-up, where electronics are controlling the appearance, you don't want people hacking in and writing messages on your forehead."

Forrás: BBC.

Esetleges angolul nem olvasóim kedvéért (bár ma már divat feltételezni, hogy mindenki elpötyög angolul, de azért ez így még közel sem igaz):

"Biztosítanunk kell, hogy kellő biztonsági intézkedésekkel látjuk el [a személyi elektronikát]. Ha programozható sminket viselsz, amelynek kinézetét elektronika segítségével szabályozhatod, nem nagyon örülnél, ha valaki feltörné, és üzeneteket hagyna a homlokodon."

Bár az ember azt hinné, hogy ezzel vége a nyolcszáz körömlakk, a szempillaspirálok meg egyéb specialista eszközök korának, a helyzet csak ránézésre fog változni. Majd jönnek az SMS-ben vagy előfizetéssel letölthető, előregyártott konfigurációk az autosminkekhez, nem beszélve a gyári alkalmazásnál sokkal fejlettebb, jobban testreszabható (muhaha) alkalmazásokról, amelyeket 30-50-400 dollárért lehet majd beszerezni, és a kellőképpen technológia-orientált környékeken újrafeltalálhatja magát az egyszeri stylist, és majd ő beállítja a színeket a kedves páciens arcán... "Az én sminktáskám elfér egy HD-DVD-n, most nem értem, Dezső, mit izélsz..."

Most pedig eszem valamit.

"Wittner Mária, a Fidesz országgyűlési képviselője új 12 pontot hirdetett a Jobbik gyűlésén. Ezek közül néhány: a médiaterror felszámolása, magyar hitű miniszterelnököt, a rabolt vagyonok elszámoltatását, az uzsoraadók megszüntetését, magyar tulajdonú nemzeti bankot, a politikai foglyok elbocsátását és autonómiát Erdélynek."
Forrás: index.hu

Ha félretájékoztattak volna, akkor az indexet is le fogom hányni, ofkoz.

Sorban.

Médiaterror felszámolása? - Pénzuralom van, cicám: pénz beszél, kutyaszar táncol. Hát nem a média tehet róla, hogy a jobboldalon a legtöbb újságíró tehetségtelen pöcs, míg az úgymond baloldalon legalább néhány akad, aki konyít a szakmához, még ha a belem kifordul tőlük, akkor is.

Magyar hitű miniszterelnököt? - És az ki lenne? Úgy értem, biztos, hogy a magyar Nép Állhatatos Továbbélése, és nem a hatalomra kerülését támogató érdekcsoportok gazdagodása, valamint az Általános Inkompetencia miatt elvesztegetett pénzek kompenzálása érdekében venné el a vesémet is a Magyar Hitű Miniszterelnök, csókolom? És a magyar az egy vallás már, nem egy nép? Nem hinni kéne most már, baszki, hanem gondolkodni.

Rabolt vagyonok elszámoltatását? - Hát ha még lenne vér a pucádban végigvinni, már csak a show miatt végignézném, és kétpofára zabálnám a popcornt közben. Igaz, a '94 és '98 között elherdált állami vagyonok jelenlegi tulajdonosai aligha vennék jó néven a dolgot, ezért kábé annyi várható élettartamot jósolok neked, mint egy közepes erőben lévő hullócsillagé.

Uzsoraadók megszüntetését? - Tudom, tudom, ha véletlenül hatalomra kerülnétek, akkor máshogy neveznétek a gyereket, mondjuk nemzetmentésnek, de a lényeg, hogy a jelenlegi, megszáradt köpéssel, rágóval és celluxszal összefércelt költségvetésnek szüksége van a vérünkre és a verejtékünkre, hogy el ne süllyedjen. Még csak nem is az zavar engem igazán, hogy ez most így van, hanem az, hogy várhatóan így is marad, mert a politikus-fajtában kábé annyi belátás lakozik, mint egy papucsállatkában. Akarat meg? Muhaha.

Magyar tulajdonú nemzeti bankot? - Hát mi ez a faszság, kis kezét csókolom sósavas rúzzsal? Idéznék. 2001. évi LVIII. törvény.
"1. § (1) A Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) a Magyar Köztársaság központi bankja. Az MNB a Központi Bankok Európai Rendszerének tagja.
(2) Az MNB, valamint döntéshozó szerveinek tagjai e törvényben foglalt feladataik végrehajtása és kötelességeik teljesítése során függetlenek, nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasításokat az Európai Központi Bank kivételével a Kormánytól, az Európai Unió intézményeitől és szerveitől, tagállamainak kormányaitól vagy bármilyen más szervtől."
Folytatom.
"46. § (1) Az MNB részvénytársasági formában működő jogi személy.
(2) Az MNB cégnevét a cégjegyzékbe nem kell bejegyezni. A részvénytársaság elnevezést az MNB cégnevében nem kell feltüntetni.
(3) Az MNB alapszabályát a közgyűlés állapítja meg, amelyet be kell mutatni az Országgyűlésnek.
(4) Az MNB részvényei az állam tulajdonában vannak. Az államot mint részvénytulajdonost a pénzügyminiszter képviseli.
(5) Az MNB jegyzett tőkéje 10 000 000 000 Ft, azaz tízmilliárd forint."

Ha ehhez hozzáveszed, hogy az MNB elnöke az Országgyűlésnek tartozik elszámolással, az MNB magyarságának megkérdőjelezése akkora baromság, hogy rémülten ugranak félre előle az alacsonyabb pályán keringő műholdak. Szóval drága tubarózsám. A magyar, mint olyan, nem minőségjelző, pláne nem pozitív minőségjelző, legfeljebb akkor, ha végre feltűrjük az ingujjunkat, és azzá tesszük, bazmeg. Nem pedig a régi dicsőségünk fogja megmondani, hogy az a jó, ami magyar, és ami nem jó, az nem is magyar. A régi dicsőségünk ugyanis éppen valahol késel az éji homályban.

A politikai foglyok elbocsátását? - A rendőrség szerintem elég trágya mód kezelte október 23-ikát, és a jogállamiság egyes alapvető elemei sérültek, valamint olyan lényeges szervezeti bugok is megmászták az eseményt, mint az utólagos azonosíthatóság "véletlen" (lolbazmeg) megakadályozása, és most csak arról beszélek, amit én is láttam. Emellett persze bekerültek igazi csőcselék-akciócsoportosok is, mert hát bizony ők is ott vihogtak és nyálzottak az utcán. Az ő bevarrásukat politikai ügynek beállítani majd akkor lehet, ha esetleg győz a Forradalom. Addig viszont köztörvényeseket is bevarrtak, ojvé. Az ő kiszabadításuk vicces lenne, de tessék mondani, ha én random napon elkezdenék kövekkel dobálózni, meg barikádot emelni, akkor ugye teljesen jogosan lennék eltakarítva a francba? Nem kellett volna inkább a rendőrök fejeseinek lemondását, és egy végre átlátható, jogállamhoz méltó struktúra kialakítását követelni? Vagy az nem hangzik ennyire archaikusan? Ceterum censeo...

Autonómiát Erdélynek? - Hell yes. Úgy értem, igen. Hadd döntsön Erdélyről Erdély.

Na, ennyi. Megyek fordítani, és útközben majd megpróbálok venni egy kokárdát. Minden évben elhagyom őket valahol.

Okay, ladies. (Nagy PDF.)

Szerintem itt valami hiba történt. Amikor az absztinensek arányát sikerült 38%-ra kihozni Magyarországon, gyanakodni kezdtem. Gyanúmat elaltatta, hogy a dánok előkelő 7%-os absztinencia-aránnyal büszkélkedhetnek. Amikor aztán megláttam, hogy a keményen vedelők (4+ ital/alkalom) Magyarországon 7%, azaz hét százalék, akkor megéreztem, hogy itt valami el van baszva.

Hogy van pár ismerősöm, az biztos. Hogy sokukkal vedeltem együtt, az is. De kábé három százalékuk állt meg négy piánál, ha velem voltak. Értve ez alatt a Long Island ice teákat is, olykor. És nem hatok hátrányosan mások alkoholizmusára. Tehát vagy én vagyok az Alkohol Terméktanács Titkos Fogyasztásserkentő Ügynöke, amit tagadok, vagy az eredmény kamu.

Szerintem inkább az utóbbi.

Köszönjük a figyelmet.

Hivatali párbeszédek #26

"A skizofrének olyan dolgokat látnak, ami nincs is."
"Olyat én is szoktam látni. Vegyük például a fizetésem bruttó formáját."

Mielőtt begótulnék, az álmaim egy része megvalósul - vagy pedig kapok fizetést -, és akkor egy darabig megint nyugi van. Néha meg segítek pár barátnak abban, hogy megmentsék magukat, és akkor elégedett vagyok.

Egyszer, ha már elégszer játszottam az okos fiút, megmentem magam magamtól, és ahogy a formámat ismerem, másnap elüt a villamos, de még vissza is tolat, majd zárlatos lesz, és hűlő tetemem fölött fogja megenni a rozsda is.

Amúgy azt terjesztik, hogy lelépek a Hivataltól. Egy jó darabig nem tervezem, részint, mert hűséges vagyok, másrészt meg nem szeretem a változást. Az illetőt, aki ezt elkezdte, azért szívesen fülcimpán klampolnám paprikás kapcsokkal.

A titok, szemben a konyhaszekrénnyel, nem lesz könnyebb attól, hogy többen viszik. Most Motörheadet hallgatok, és azon gondolkodom, hogyan borítsak fel egy klisét.

Amúgy helyszínre járok, és embereket idegesítek, tehát lényegét tekintve business as usual.

"Mivel az előrehaladási jelentések csak negyedévente-félévente érkeznek be, és a fizikai előrehaladási indikátorokat csak ilyenkor frissítik, a dolog real time-nak talán kissé darabos." - Srakker vs helyszín, pt. (n+zs)

A gyomrom egy hisztis primadonna, és deportáltatni fogom a Szakhalin (/Karafuto) szigetre. Hat sörtől úgy kidőltem, mint aki most kezdi a szakmát. (Van némi mentő körülmény, de a lényegen nem változtat, hogy az egyik sör meleg volt, a gyomrom meg üres.) Ami azért is különösen gázos, mert így lemaradtam az utóbbi idők egyik legfordulatosabb epizódjáról, és különben sem azért megyek játszani, hogy hülyére igyam magam közben.

Basszameg.

A pozitív oldalon: a macskák nem lopták el a nyelvemet, reggel kaptam Mételytől nagyszerű pecsenyezsíros kenyeret, meg kávét - amit ezúton is kösz mégegyszer, mert életet mentett -, és mindenki kellőképp megértő volt az esti elhajlásommal szemben.



Kép származási helye: innen.

TemetőIParCella.

Egy idős rokon temetésén voltam ma délután. Kicsit taszított az a profizmus, amivel a pap előadta a ledarálandót. Jó, egy patológustól sem várom el, hogy elzokogja magát a sokadik boncolandó alany láttán, de visszatetsző volt a "service for cash" életérzés. Rég voltam már templomban - sokat rombol az Egyház tekintélyén, hogy emberek vannak benne -, és ha tehetem, a saját temetésemről is el fogok késni, hadd várjanak. Búvárzenekar ígérete szerint hoz scotchot, én állom a sörszámlát, szóval jó lesz a buli, de kérek mindenkit, hogy ne legyenek bakancsnyomok a templom plafonján, mert ha ez megtörténik, engem csesznek le.

A komolyságomat erősen próbára tette jó anyám, aki megjegyezte az altemplomi urnatemetés láttán, hogy "Na, B. néni most beköltözött a panelba."

És most játék.

"Vagy, ha pont egy ilyen durva jogelméleti kérdésre akarjuk alapozni a világot, akkor betárazok pár sört, és meginterjúvolok egy jogászt."

Szerintem... szerintem nem jelent jót, ha valamivel kapcsolatban ilyet írok.

A helyszíni szüttyögésben az a csodálatos, hogy folyamatosan emlékeztetned kell magad arra, hogy ha egy fiatal lány rád mosolyog, az nem azért van, mert kedvel.

Fájdalmas tud lenni a gondolat.

Aztán egy kollégával lehimbáltunk tizenegy korsó és hét pohár sört az este folyamán, és kicsit alámerültünk az auditori depresszióba. Rohadt veszélyes betegség, ráadásul gyakran jelentés a vége.

Ma majdnem embernek éreztem magam.

Kilenc. Nem fontossági a sorrend, hanem kizárólag azon múlt, hogy milyen sorrendben jutottak eszembe.

(Ez nem nosztalgiafelsorolás, hanem az elmúlt három év általam legjobbnak ítélt 9 zenéje. A múltról nem beszélünk, hiszen csak illúzió.)

Monster Magnet – The Right Stuff

Mert amikor ezt hallgatom, mindent meg tudok csinálni. Nincs kétely, csak reflex, meg egy vigyor a szám sarkában, hogy na igen, bazmeg, megy ez, még ha akkora paraszt is vagyok közben, hogy vaspapucsos faeke szánt árkot mögöttem a parkettán. Gyakran használom íráshoz. Lehet, hogy át kéne állnom a March or Die-ra, és akkor be is fejezném a cuccokat.

Motörhead – March or Die

Első világháborús-apokaliptikus-namégegylépést életérzés, embergyűlölőbb napokra. A zenéje egyszerű, mint a faék – Lemmy bácsit nem azért szeretjük, mert annyira technikás basszusgitáros. Lemmy bácsit azért szeretjük, mert néha olyan sorok esnek ki azon a rusnya száján, hogy belefacsarodik az ember lelke, azért.

Static X – The Only

Na, egyszerűség, életöröm, megint. Need for Speed: Underground OST-ről szereztem. Nincs is annál nagyszerűbb érzés, mint amikor az ember ezt a számot üvöltve kenődik fel valami ellenséges szándékú poligonra, száznyolcvannál, szappanozott kerekeken sikítva kanyarodás közben. Még mindig ez jut róla eszembe.

The Seatbelts (Yoko Kanno) – Blue

Cowboy Bebop zárószám. Heves bazmegelések emléke. Az a fajta zene, ami után be kell pakolnom valami shotgun run soundtracket, különben még elérzékenyülök.

Megadeth – The World Needs a Hero

Megint egy „hagyjatok már békén a hülyeségekkel, különben tipróláncos targoncával krosszozok át rajtatok” típusú napokra termett szám. „…yeah, tell ’em anything, just get them off my back.” Hagyjatok békén, nem mondok többet. :morc:

Rammstein – Los

Az egy dolog, hogy jól lehet rá vonulni az utcán, de zseniálisan őszinte is, és ez nekem bejön. Amikor egy világhírű banda arról énekel, hogy énekelni ugyan a kezdetek óta nem tanultak meg, viszont most már legalább hangosak is mellé, és hogy nem felejtették el, hogy folyamatosan fikázták őket, amikor megindultak. Ilyenkor arra gondolok, hogy ha nem sörre és játékidőre cserélném a szabadidőmet, akár még lehetne is belőlem valami.

Metallica – Master of Puppets

A boldog hajrázós korszak, a kopott farmer és a kockás ing időszakának mementója. Nem, nem kanadai voltam. Azon kevés Metallica-szám egyike, ahol a szöveg is rendesen össze volt hegesztve. Nem mondom, azért is szerettem az albumot, mert volt rajta cthulhus szám, és akkoriban még kellemesen megborzongatott a mélyből előtörő csápolós iszonyatok gondolata (nem, nem a túlsúlyos koncertjáró hobbikurvára gondoltam itt). De ezt a számot nagyon bírtam.

Motörhead – Whorehouse Blues

Új szerzemény. Szájharmonikás blues arról, hogy alapvetően kellett volna nyitni harminc évvel ezelőtt egy kis kuplerájt, ahelyett, hogy az úton öregszünk meg, bár végül is ennyi idő után már tökmindegy. Fantasztikus. Az a fajta zene, amitől elégedett mosoly költözik a fejemre, és ezt általában nem értik az utazótársaim a tömegközlekedésben. Annál viccesebb.

Life of Agony – Don’t you (forget about me)

Feldolgozás, de nekem nagyon tetszik. Persze, agyatlan szenvedés, de az igazi szenvedés nem sok helyet hagy az agynak, ugye. Így, ha nagynéha ingerem támad ilyesmire, fejberúgom a cinizmust meg az önbecsülést vasalt bakanccsal, és beteszem ezt a számot endless loopban. Az első fél óra után kiég belőlem az önsajnálat, és mehetek vissza a dolgomra. (Vagyis semmit tenni, sört inni és pixelt ölni.)

Ha, én is vakvágány vagyok a netes infóvírus terjedése szempontjából. Nem mondom meg senkinek, hogy vigye tovább a kórságot.

Lesznek itt még kulákok is, ha nem vigyázunk. A magántulajdon államosítása mindig rossz jel.

Mondjuk Chavez egyelőre csak egy dicsőséghajhász hordószónoknak tűnik, és a pörgése majdnem annyira komikus, mint amennyire szánni való. Ha az Egyesült Államoknak nem valami mutáns pókmajom lenne az elnöke, az egész nem fajul el idáig, de ez már más kérdés.

Amúgy készülök a helyszínre. Rémes.

Szóval az tuti úgy történt, hogy az Úrnak leadási határideje volt. Garantálom. Bár mondjuk annak, aki korlátlan, a hat nap is relatív, ugye. Kizárt dolog ugyanis, hogy valaki ennyi idő alatt összerakjon egy rendes teremtést, vagy egyáltalán befejezze, ha nincs motiválva. Magamról tudom.

Jó, még így is felfeslenek az öltések, a cselekmény csak ide-oda szédeleg, mint a betépett muslica, a főszereplő emberiség jellemfejlődése tart a nullához - csak egyre táposabb lesz -, de szerintem az első kötettel se lenne kész, ha nincs határidő.

(Ebből az következik, hogy a határidő pénteken volt. Az Úr bevállalt egy éjszakázást szombat délig, összedobott valami emberszerűséget koffein indukálta fél-delíriumában - hé, ez sok mindent megmagyaráz - utána lefordult a székéről.)

Mindezt csak annak apropóján mondom, hogy két, különállóan futó garázsprojekt összehegesztése érdekében két-három különálló valóságot hoztam létre, fejlesztettem tovább, majd dobtam el. Ennek lett az eredménye egy mintegy két oldalas szinopszis, amit ma erőlködtem ki magamból. A novella-elmaradásaimra nem is merek gondolni.

Valami paraszt odaragasztotta a talpamat a rajtgéphez, igen.

Amúgy pedig "congratulations: God hates your guts."

Ez egy olyan sor, amiért önmagában érdemes volt Lemmyéknek harminc évig zenélni. Feltölteni persze nem tudom.

Amúgy mikor jön el az a nap, amikor a kődobálókat csőcseléknek, a táblalengetőket pedig tiltakozónak nevezik?

Nevezzük már nevén a gyereket. Mitől félünk? Kinek akarunk kedveskedni? Mitől lesz jobb? Akár ki is mondhatjuk az igazat.

Az apropó külpolitikai.

My hero.

(törölve)

Na, a lényeg az, hogy a Mac tényleg alkalmasabb bizonyos dolgokra, a Photoshop pl. sokkal gyorsabban fut rajta, de én jobban élvezem a sufnituningot.

Játszani meg, nos...

Azon kedves látogatóimnak, akik a kanadai konyha jellegzetességei miatt kerestek, eddig szörnyű csalódásban volt részük. De most!

Egy google keresés után itt van egy link, és itt lehet jóféle recepteket találni. A whiskyjükről nincs recept.

http://allrecipes.com/recipes/world-cuisine/us-and-canada/canada/ViewAll.aspx?index=0

És ha már Kanada:



És ha kapok egy válaszlinket a Canadian Kilted Yaksmenre, mészárlás lesz. Epikus.

Elkövettem egy pár hibát. Az egyik, hogy elfelejtettem, mi megengedhető és mi nem. Az ilyesmi sajnos gyakrabban fordul elő akkor, amikor takonyszűrőn át nézem a világot, bár persze ez nem mentség.

A kínos gondolatok elől a BBC hozzászólásai közé menekültem, hogy kellőképpen felidegesíthessem magam. Sikerült. Majdnem olyan fos, mint az index mélypolitikai fórumai, csak általában jobb a helyesírás.

A kedvencem az ős-Britanniából beoldalazó, modern pikt volt, aki előadta arra a kérdésre - valamék biztosnak eszébe jutott a dolog -, hogy vajon értelmes lenne-e EU-s szinten bevezetni egy ilyen szabályozást, hogyaszongya. "Az EU nem ad nekünk választást a kérdésben, bár egyetértek azzal, hogy legyen betiltva a dohányzás nyilvános helyen, ezért LÉPJÜNK KI." Komolyan bazmeg, kezd olyan lenni ez, mint valami mutáns ceterum censeo, egy titkos jel, amelynek segítségével a kontraszelektált birodalomhívők felismerik egymást, és utána elmennek pintben számolni, shillinggel fizetni és EU-s zászlót égetni valami vöröstéglás ház alagsorában.

Elmondom, miért gondolom ezt. Egyrészt egy ilyen ötlet - a teljes tiltás - azonnal megbukik a portugálokon, de ha máson nem, a spanyolokon, vagy a görögökön. Még azt sem sikerült elérnie a Bizottságnak - na nem mintha vércsíkot húzott volna maga után az erőlködéstől -, hogy a dohánytermelőknek adott támogatások megszűnjenek. (Megjegyzem, hogy ha Alsó-Fantázia tartományban a húgykőből faragott szentképek készítése hagyományos iparág lenne, az EU jó eséllyel arra is adna pénzt.) Szóval, teljes tiltás jó eséllyel nem lesz. Elkülönítés már talán, de azt is nehezen képzelem el, hogy a nagy dohányfogyasztású országok örömmel vállalják ezt a népszerűtlen intézkedést. (Mondjuk, ha adnak mellé valami jutalmazási-támogatási sémát, akkor még működhet is, de azok a helyek, ahol egyszerűen nem fér el egy dohányzó és egy teljes értékű nemdohányzó szakasz, meg fogják szívni.) Tehát ezekben az országokban szerintem maximum csak azt lehet keresztülvinni, hogy a hely maga dönti el, hogy dohányzó vagy nemdohányzó létesítmény lesz.

Ebből következően, ha valamit nagyon el nem néztem, egy EU-s szintű dohányzástiltásnak nem nagyon van realitása. De azért lépjünk ki, mert valamikor, valahol akarhatják, esetleg, ezek az antidemokratikus EU-sok, akik persze semmit nem tehetnek, ha azt a mi kurvademokratikusan megválasztott minisztereink (jé, a miniszterre se lehet szavazni az általános választásokon?), akik időnként összeficcennek, nem akarják. Mondjuk, az ilyesmit nehezebb elképzelni egy olyan országban, aminek hatvan évvel ezelőtt még gyarmatai voltak, nem rombolták le kétszer, és egy ideig szédeleghetett abban az illúzióban, hogy labdaszedőnél több is lehet egymagában a Szovjetunió és az USA, ma meg az USA-Oroszország-Kína meccseken...

...és a vidám, kék alapon sárga csillagos nindzsakamion véres kerekekkel tovapöfög az éjszakába...

Most olyan "mackó bácsi megpihen" hangulatom van. Mondanék itt köszönetet a Fosvulkán és a Taknyom-nyálam egybefolyik népi együtteseknek, akik szerint a testem nagyszerű mikrobiológiai felvonulási terület esetleges világégésekhez.

Az lesz ám az apokalipszis, amikor az emberiség kollektíve összefossa magát.

Sebaj. Ma este lesz alkalmam, hogy mindenki mást is megfertőzzek. (Szia, Nurgle.)

Forward March! (Előre, március. Igen.)

Frontember. Az ő speciális képessége, hogy ha időjárásváltozás jön, akkor meg tudja fájdítani a közelében lévők fejét. Lüktetőleg. Mert megharapta egy radioaktív anticiklon.

Önök folytatólagosan gyűlölhetnek engem tovább. Netem még mindig nincs, mert minek. Végül is, a számlát azért el tudják küldeni. Ha a sejtésem nem csal, akkor megérkezett az illetékesekhez, haha, az információ, hogy gazdagabb lettem egy tizenkétmilliós adósságállománnyal, és ezért meg kell fizetnem.

És mivel a hátam mögött is ülnek az új helyemen a Hivatalon belül (múlt hétfőtől számítva), annyira sok lehetőségem nincs a blogolásra.

Bírjátok ki, innen már csak rosszabb lesz.

Kifizettem az albérletben felhalmozódott közüzemi hátralékokat. Úgy fosom a pénzt, mintha muszáj lenne. Mindegy, egyelőre még nem közelítettem meg az abszolút pénzügyi nullát, így aztán nem is sírok. Ha minden igaz, ma meghallgathatom a főbérlő rinyáját, hogy majdnem három év alatt, újrafestés meg egyebek nélkül mennyire le lett lakva a lakás. Ha ezt nagyon előszedi, kénytelen leszek megkérdezni tőle, hogy az olyan apróságok, mint a szilikagél szárazságú fából ragasztott székek meg a horganyzatlan vízvezetékek miatt szétázó fal mennyiben hatják meg, avagy azért a pénzért, amit fizettünk, véletlenül nem a Ritzben szálltunk-e meg évekig, mert erről ugye nem tájékoztattak. Amint ezen túlleszek, elviekben végleg lezárul albérleti korszakom, és lesz na' ö'öm, na' bódottá.

Kicsit habzik a tüdőm, kicsit fáj a fejem, és rohadtul viszket az orrom, ez ingerlékennyé tesz.

Tündéri dolgok ezek.

Mai idézet a belterj.hu-ról:

08:53:57 [Srakker] "Megzörrent a páfrány, ahogy Srakker kiemelkedett mögüle. Gyakorlott hivatali gerilla-érzékei veszélyt jeleztek. Valaki dézsmálja a kávét? Kifogyott a papír a nyomtatóból? Nem, döntötte el, ez sokkal súlyosabb dolog. Vihar jön... átszervezés lesz."

Mata Haribo: beszivárgó, csábító gumicukor.

Más.

Van pár jó hírem: lassan beszállingóznak a kintlévőségeim, tehát még a végén az is előfordulhat, hogy a hónap végét nem mínuszban zárom, ami régen fordult elő velem utoljára; sikerült a beköltözés, lement a takarítás, most már csak két-három fázis van, amíg végre lezárom az albérletben való lakás történetének utolsó fejezetét; és van egy, ami még nem nyilvános.

A Hivatal izgalmas, ennek ellenére úgy tűnik, egyelőre biztos a székem. Ez mondjuk még kiderülhet bármikor.

A T-Com ügyes, okos és szép. Ezt nem azért mondom, mert már öt napja késnek a telefonom áthelyezésével, nem. Azért mondom, mert az ügyfélszolgálatos megpróbált meggyőzni, hogy a 06-80-as szám, ami csak a T-Com hálózatából működik, az elérhető az én számomra a Hivatalból. Mindezt azok után, hogy közöltem vele, hogy a kézibeszélőben hallható automata hangüzenet alapján én a szolgáltatás igénybevételére nem vagyok jogosult, mert nem megfelelő a körzetszámom. Most akkor mi van? Egyelőre az van, hogy írtam nekik egy levelet, de elég szerencsétlennek érzem, hogy csak akkor tudom felhívni őket, hogy mi van a telefonommal, ha van működő vonalas telefonom. Inkább fizetném a hívás díját, csak ne kéne azzal tökörésznem, hogy találjak egy olyat, amit el is fogad az az érzékeny lelke, az.

Ja, és ultrahanga: olyan örökzöld törpecserje, amely 20 kHz-nél gyorsabban rezeg.

Csak hogy legyen miért gyűlölni engem.

Költözés folyamatban. Asszem, ha ezzel végzek, bekucorodom egy sarokba, és magzatpózban fogok ringatózni előre-hátra, és mondjuk a Getting away with murdert fogom dudorászni fejhangon.

Testem egyik legunalmasabb és legelhanyagoltabb darabja tompa fájdalommal köszönti az új évet. Arról a mintegy másfél négyzetcentiméternyi területről beszélek, ahol az állkapcsom ízesül a pofám többi részéhez. Most miért, te mire gondoltál?

"But since we should always expect the unexpected, here is a long-odds racing tip: watch Hungary. Strange and rather worrying things are starting to happen there."

BBC, i love ya.

Mi van, basszátok meg, Nick Thorpe végre kiemelte a fejét a seggéből, most, hogy sikerült címlapra juttatnia ezt a csodálatos kis országot az elkötött tankkal meg az eldobott téglákkal?

Ennyi idő alatt nem sikerült megtanulni, hogy a normalitás alapja, hogy a megfelelő problémákat és figyelmeztetéseket kell tudni ignorálni? Magyarországon ez nem divat. Itt mindent ignorálnak, aztán, amikor a csőcselék csőcseleg, akkor megy a rinya, meg a nyafi. (Ugyanezek a szar mondatok szerepelnek akkor is, amikor mondjuk Közép-Afrikában felgyújtanak egy városi önkormányzatot, vagy kölkeket vágnak le savazott láncfűrésszel egy nem létező államban.)

Le merném fogadni, hogy ugyanazon recept alapján fő az étel a legtöbb posztkommunista államban. Ugyanolyan emberek könyöklik magukat hatalomra, ugyanolyan ígéreteket tesznek a gazdasági új-elitnek, ugyanannyiért mérik az állami tulajdont (szarért-húgyért a nemzeti vagyont), ugyanakkor az esélye, hogy megbuknak vele, és ugyanaddig űzik ezt az ipart (nem a kurváké a legősibb mesterség, hanem a striciké - csak ezek kretének egész országokat hajtanak a parkolókba). A kérdés, hogy mennyi tehetetlensége van egy országnak, mennyi eltapsolható pénz, és mennyi ideig lehet herdálni, mennyi ideig lehet a népbe nyomni a gazdasági morfiumot (azt, hogy ha kifogy a pénz, akkor eladunk valami állami tulajdont).

A beteg nem gyógyult meg, az emberek meg, akiket sikeresen függővé tettek az újabb és újabb morfiumadagokkal, most felébredtek, fáj nekik, és az orvosi táskában nincs több ampulla. Csak olyasmi van, ami fáj, és a beteg vagy meggyógyul, vagy, ha félrediagnosztizálták - ahogy szokták - meghal a faszba.

Jé.

Boldog új évet, megyek inni.

Ha a lényeget nézzük, vagyis azt, hogy Irak még akkor sem képes egyben tartani magát, ha határtól határig másfél mérföld vastag betonréteggel fedik le az egészet, akkor lényegtelen, hogy a hordószónok és gyakorló tömeggyilkos nyakára kötél került. És mert az önvédelemben hiszek, de a bosszúban nem - mindezt annak ellenére, hogy olyan perverz dolgok, mint a Szaddam-rezsim iránti nosztalgia igenis szervező erőt jelenthetnek alkalmasint - nem vagyok teljesen meggyőzve arról, hogy ez helyénvaló lépés volt.

Akárki keresett a szenteste folyamán, azért nem ért el, mert ügyes gyerek lévén az albérletben hagytam a telefonomat, és ma kettőig vissza se néztem oda.

Amúgy egy idegbeteg fasz vagyok időnként, de ez már csak azokat nem lepi meg, akik nagyon lassan kapcsolnak.

Olyan világban élünk, ahol többen nézik meg azt, hogy mi lesz a hetedik Harry Potter könyv címe, mint azt, hogy a szomáliai Iszlám Bíróságok Tanácsa háborút hirdetett Etiópia ellen. (A történet persze nem új, és nem is előzmény nélküli, mert lassan már kezd hagyománnyá nemesedni a polgárháború és az etnikai tisztogatás a környéken, de azért tünci ez a hír, lássuk be.) Az ilyenek miatt volt Ruanda, az ilyenek miatt a délszláv válság, az ilyenek miatt az összes mocskos kis részlete a történelemnek, amiről nem illik beszélni, mert még a végén be kéne látnunk, hogy közönyös kis szardarabok vagyunk, akik nem elég, hogy nem tesznek, nem elég, hogy nem szólnak, de még csak nem is figyelnek, miközben körülöttük szétrohad a világ.

Hé, mondtam, hogy én sokkal jobb vagyok? Én legalább csak ezt követően néztem meg, hogy a cím Harry Potter and the Deathly Hallows lett. Fordítsa az, akinek ezért fizetnek.

Ja, hogy ezekre az etnikai-politikai elbaszásokra egyszerűen nincs recept? Nincs annyi szabadon elkölthető pénze egyetlen fejlett nyugati államnak sem, hogy csak úgy fejlődési pályára állítson amúgy erre önmagától képtelen gazdasági szörnyszülötteket? Ez még sajnos nem ok arra, hogy soha ne is gondoljak azokra a szerencsétlenekre, akik átlagosan feleannyi pénzből élnek egy nap, mint amennyit én cigarettára költök. Pedig én még nem is füstölök sokat.

Na, frankó jól megmondva, most megyek, és beműtöm azt a 3k-s darabot a novellámba, amit napközben sikerült összebütykölnöm.

Sidebar = oldalkocsma.

Este lelőttek a netről. Még az este fizettem is, mert függő vagyok, és kell az adagom. Mára meg is kaptam. Bár megvan az a bujkáló gyanúm, hogy engem itten lehúznak, mert egy kicsit többször késem el, mint ahány hónap van az évben, ami igazán irritál, az az, hogy nem tudtak még két hetet várni, amíg elvágják a köldökzsinórt. Így ugyanis kicsit közelebb csúszom az abszolút pénzügyi nullához a kellemesnél.

Ma bejutottam az új lakásomba. Az igazi küzdelem még csak ezután jön.

12:21:33 [Srakker]»[Drótsáska] Ma találták meg a blogomat a "plinkel hogyan" keresőszóval. Ha nem csinálná mindenki, most nyitnék egy keresőszó-bestofot, és azt válaszolnám az illetőnek, hogy "lő nyolcat Garanddal."

Most mi van? Szerintem piszokul egyértelmű, hogy az a poén, amit nem lehet legalább kétszer lelőni, azt egyszer sem érdemes.

Három a harmadikon (egyenlő huszonhét), december tíz, enyhe másnaposság, kellemes emlékek, és hogy kontrasztja legyen, Johnny Cash: Hurttel kínzom magam. A fejem fehérzajjal és a lakással kapcsolatos gondolatokkal van tele.

És most próbálok tiszta alsógatyát találni.

Születésnap.

Van, amikor hiába tudod, hogy ki a felelős, ki a hibás, kinek köszönhető az egész szopás, ami miatt magyarázkodnod kell és kínosan érzed magad, ha rágondolsz (és a gondolat általában úgy kezdődik, hogy "Hogy a faszba sikerült ezt..."), egyszerűen nem éri meg.

Mert te is tudod, ő is tudja - és innentől fogva a témán való lovaglás szarköpülés csupán.

Deazértmégis, hogy a faszba sikerült ezt...

Holnap megint nyugodt leszek és hűvös, mint egy hulla a jégen, de most mindenképpen bagóra van szükségem. Legyek ezen a szaron túl, és talán megúszom maradandó agybajok nélkül.

Igen, amióta van min aggódnom, van ingerem ide írogatni is.

Oké. Az van, hogy a lakás körüli hercehurca és a munkahelyi hisztik és unalomhegyek kezdik kicsit kikezdeni a reaktorburkot. Olyan kibaszottul zen vagyok, hogy csak a fél várost géppuskáznám árokba, a másik felénél már elröhögném a világundoromat, talán.

Egyáltalán nem segít, ha anyám bele akar szólni, hogy mit és hogyan csinálok. Munkamódszerem lényege, hogy sosem nézünk fel, és mindig azzal foglalkozunk, ami szembejön. Csak semmi perspektíva, még megzavarna. Olyan ez a lakásvásárlás, mint egy fraktál: ha elkezdek elgondolni egy feladatot, rögtön apró részfeladatokra bomlik szét, amelyek mindenféle szentségtelen dolgokat művelnek egymással. Szóval ezt gyorsan abbahagytam, és lineárisan intézem a dolgaimat, az még talán menni fog. És úgy látom, hogy az istenért fel nem fogná jó anyám, hogy én így működöm. Muszáj neki addig feltenni az újabb és újabb kérdéseket, amelyekre még nem tudom a választ, amíg el nem reped bennem valami hűtőcső. Minden egyes kibaszott kurva alkalommal muszáj eddig basztatnia. Muszáj neki, úgy működik. Utána persze kibékülünk, de attól tartok, hogy az ilyen afférok nem múlnak el nála nyomtalanul.

Biztos van valami módszer, hogy ezt a helyzetet kezeljem, de még nem tudom, mi az.

And now: music.

Oké. A gőzbiciklisnél találtam az eszközt. És gondoltam, felhasználom egy klasszikusra. Aztán írok akár 3k-nyi szöveget is.

Egyrészt az van, hogy kijött a Roham. Benne a Frontline: BuRMa késői leszármazottjával. Ja, Bürokraták 3. El kéne már lassan olvasnom papíron is. Ja, meg dolgozni kéne a következő munkafázison, de most inkább hagyom, hogy beelőzzön egy novella.

Elkezdtem morogni egy internetes entitás megalapozatlan faszságai miatt, aztán rájöttem, hogy drága ehhez az én időm.

Keddi párbeszéd:

Faarc: - Szevasz öreg, hogy s mint?
Srakker: - Megvagyok, kösz. Te?
Faarc: - Ahogy eddig. De még mindig azt mondom, hogy a gyerekkereskedelemben van az igazi pénz.
Srakker: - Ja, igen. Bennük van a jövő.

Ennyi van.