Az Übersuck I visszaköszönt, de leverjük tüstént. Voltam délelőtt fodrászvizsgán modell, úgy tűnik, a delikvent átment, én meg nagyon jólfésült vagyok. Miután az elkövető lerombolta rólam a mintegy húsz percig létezett, mintegy negyven éve elavult hajkölteményt.

Túl sok McFuck műanyagot ettem, ezért pislogok laposakat. Ürül kifelé a véremből a koffein, a taurin meg a glükoronolakton, és laffadok lefelé. Fura, amikor visszafelé jöttem, és éppúgy néztem ki, mint mindig - öltönyös fogyasztózombi a sarokról -, jó értelemben megnéztek maguknak a szemet gyönyörködtető nőnemű utastársak. Biztos látják rajtam, hogy most nem az egóm, hanem az EEG-m szorul simogatásra. Valahol lenn, mélyen, a vegetatív szinten, ahol reves betonoszlopokat mosnak a mocsokszínűen gurgulázó hullámok.

Kibaszott költői, kéremszépen, mélyről, a zsigerből.
Holnap jelentkezünk a mániás fázissal.

Edit: igeidők egyeztetése, egyes gépelési hibák kijavítása.