Tegnap este elgondolkodtam azon, amit láttam. (Pártállástól függetlenül, mert minden politikust egyformán kibaszottul utálok.)

És ma kurvára nem vagyok megértő, kedves hölgyeim és uraim.

Kurvára nem tudom megérteni, miért kell nekem és hozzám hasonlóan idióta kollégáimnak szélmalomharcot vívni azok ellen, akik a kedves hölgyek és urak érdekeit hivatottak képviselni, ehhez képest kisstílű tahóságból, hozzá nem értésből, netán merő cinizmusból kihúzzák a kedves hölgyek és urak zsebéből a jövedelmük jelentős részét, és utána elbasszák. Pofátlan, sunyi, aljas, féreg módon elbasszák.

Kurvára nem tudom megérteni, hogyan nézhet reggel tükörbe egy olyan ember, aki az államhatalom minden eszközével támogatván adóztat, beszed, kiró és összegyűjt - majd pedig nemes egyszerűséggel baszik az e pénzen nyújtandó, sehol le nem írt, és soha be nem tartott kötelezettségét, nevezetesen a csak az állam által nyújtott és nyújtható szolgáltatást teljesíteni. Botrányok ezzel szemben vannak, dobálóznak tojással, szarral, szavakkal és frázisokkal, a politikai ingyencirkusz megvolt, az istenadta meg csak ne nézzen oda, amikor egy célra kétszer-háromszor beszednek, aztán a területen lófasz történik, nem fejlesztés.

Kurvára nem tudom megérteni, miért néznek engem - a tisztelt hölgyekkel és urakkal együtt - folyamatosan hülyének, miért próbálják bemesélni, hogy ami történik, az jó, az szükséges, az a társadalomért hozott áldozat, amelyet a hazáért mindenkinek meg kell hoznia, és majd valamikor, a távoli jövőben, egyszercsak, mint a Kánaán-Nemkánaán határállomáson átcaplatva sivatagette mamuszunkban egyszeriben minden jó lesz, de kurva jó ám, kéremszépen, és majd megtanít minket az állam gondoskodni magunkról. Eközben persze eladja, ami a miénk - hölgyekurak, az így keletkezett pénzt ellopja vagy eltékozolja, és gusztustalanul röhög a pofánkba, hogy hát persze ez szükséges, miközben maga is tudja, minden egyes eresztékéből a tisztelt hölgyek és urak pénze csorog.

Kurvára nem tudom megérteni, hogy a tíz százalékos leépítést - a gondoskodó állam jegyében - miért nem arra használják, hogy megszabaduljanak a bebetonozott, életképtelen balfaszoktól, elküldjék őket kapálni, és megtartsák azokat, akik véletlenül még értenek is ahhoz, amit csinálnak, és nem darálta az agyukat szürke péppé ez a kontraszelektált, ezerszer is elbaszott rendszer.

És legutolsósorban kurvára nem tudom megérteni magamat, amiért legszívesebben shift+delt nyomnék, amikor egyszer végre, végre kinyitottam a pofámat, még ha semmi haszna nem volt is.

Tisztelt hölgyek és urak - mindenem a demokrácia és a piacgazdaság, de ez itt egyik sem igazán, hanem inkább egy, az előző rendszerből mutálódott, magát mindkettőnek álcázó, vidáman gurgulázó fogalomzavar.

Utóirat:
A Magyar Köztársaság Alkotmánya (1949. évi XX. tv.) 61. § (1) szerint "A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze."

Úgyhogy én most megyek vissza dolgozni.