Nah. Ma vedelni fogok, ez már biztos. Óriási rinya várható, mert Misztörendőzánnal kisírjuk magunkból a munkahelyi feszültséget.

A hajam bosszút állt rajtam, amiért egy fodrásztanoncra bíztam. Már három napja dúl a bosszú és a vérzivatar, mert a hajfixáló miatt úgy nézek ki reggelente, mint akinek láng nélkül explodált a kezében a flakon. A másik, ami segíti ezt az effektet, az a töksapkára hajazó fejfedőm, ami miatt egyszer nem engedtek be minket a hírhedett Zóna bisztróba (vadul konfabulálok, nem kell mindent elhinni. Az egyetlen tény az, hogy egyszer az írókörös cimbikkel feltűntünk a létesítmény előtt, erre a nominálisan non-stop intézmény nem nyitott ki. Pedig ott volt a tulaj. Pedig szépek voltunk és diszkrétek). A lényeg az, hogy úgy nézek ki, mint egy speeden élő kakadu. (Igen, ezt a látens geek-génjeim teszik. Mindjárt jön valaki a tagboardon, mármint aki ismer, és kedvesen kijavít, hogy nem is olyan látensek azok a gének.)

Tegnap este belenéztem a Végállomás 2-be. Azt' abbahagytam. Mert rossz. Még annak is rossz, ami lenni szeretne. Vagy nekem nincs ízlésem, ez persze lehetséges, de azért elég erősen kitartok az álláspontom mellett. A rettenetes 180-as járat, brrrroar. Viszont megszereztem a Blade runnert.

Az utóbbi időben egy képregény ötlete rohangászik a fejemben, már csináltam egy-két figuratervet, de ki van zárva, hogy ebből öt éven belül bármi is lesz. Egyszerűen nincs rá időm. Persze rá lehetne ütni a krumplipecsétet, stencil betűkkel, hogy a "Való életből merítve; magyarhangja-Juhász Jácint".
Megállapodtunk viszont Rejtő-hőssel egy közös projektben, amin mindketten szeretnénk keresni jól, mert a pénzt azt szeretjük. Nem is lenne vele annyi munka, végül is, ha egy olyan kétszázezer karaktert megírok (ami kábé három-öt novella), akkor a magam részét teljesítettem is, aztán már csak nézni kell, ahogy jóóó kis forintocskák vadul dürrögni kezdenek a bankszámlámon és mindenféle szentségtelen rítussal bevezetve szaporodni kezdenek. Ha ilyen szempontból nézem, a folyószámla-kivonatom kész horror-pornó.

Van először ugye hónap eleje. Megérkezik állambácsitól az első néhány forint, és olyan orgiát csapnak, hogy még a bankomatok is csak csilingelni tudnak tőle. Aztán a hibásan működő közegészségügyi ellátás miatt a születendő kis forintok kábé fele elpusztul, bit- és tinta-tetemeik már csak a hó eleji obligát leporellót szennyezik. Aztán felüti a fejét Folyószámla-országban egy etnikai tisztogatással felérő népirtás - először a nullával végződő összegeket nyírják ki, aztán a maradékok is egymásnak esnek, és addig gyepálják egymást, míg a Szőrvájvalofdöfitteszt elve alapján egy rosszképű, borostás, kábé kétezer forintos összeg marad, aki vígan tenyészik, danászik és nyálzik a kivérzett Folyószámlán a következő hó elejéig. Amikor is felkészül arra, hogy az új bevándorlókkal való hormongőzös összevegyüléssel továbbörökítse magát. Elvileg előfordulhat tehát az, hogy amióta a számlám megvan - öt éve - a hó végét mindig megérte valami bucira vert fejű különítmény, és azóta is ők terrorizálják a többieket.

Ugye mindenki szerint jobb lenne, ha dolgozni mennék végre?