Végre visszatértem, megint Übersuck II on-the-spot. Komolyan mondom, kezdek tisztábban látni ebben a projektben, ami már csak azért sem hátrány, mert én koordinálom az egyik részét. Azt is látom már, hogy mikorra várhatom a részfeladatok teljesítését, és egyelőre úgy tűnik, meglesz minden, amire beteg lelkem csak várhat - a medve bőrére elköltött ital még azért maradjon csak a szekrényben.

Visszafelé jövet megtalált a Gouranga-kommandó. Ennek eredményeképpen a készpénzkészletem lejjebb kúszott kétszáz forintnyi apróval - munkakörömből és adósávomból következően kissé érzéketlen vagyok az azonosíthatatlan végállomású pénzügyi műveletek iránt -, a bokám megemlékezett arról, hogy van ám neki üzemi állapota is, és hangos roppanásokkal váltott futási pozícióba, valamint rájöttem, hogy elfogyott a bagóm. Az elsőn vigyorogtam, a másodikat kibírtam, a harmadikat pótoltam. Most megint nyugodt vagyok és hűvös, mint mirelit hamburger a benzinkúton.

Kíváncsi vagyok, hogy a Dúlás-kötet mikor éri el a boltokat, mert lassan kezdek kifutni a pénzből. Na, nem mindet eljótékonykodtam - még csak az hiányozna, hogy valakik itten terjeszteni kezdjék rólam, hogy lelkem is van -, a nagyját elittam, elbagóztam, elkajáltam és törlesztettem az adósságaimat. Egyszer élünk - akkor is meddig... Eszerint az idióta honlap szerint 2053. szeptember 21-én lesz találkám a FeketeCsuklyásMezőgazdaságiJóMunkásCsontvázzal, már ha el nem baszom a felszállást a metróra. Legalább biztat valaki ilyesmivel.