Nah. Übersuck II on-the-spot edissön, ebédszüneti kiadás.

Voltam már az elmúlt két napban:
- Diszkréten körberöhögve (Tűrtem. A szakmai kiállás megköveteli.)
- Hazugságokkal traktálva (A legpenetránsabbak azok voltak, amikor Fontos Emberek közölték, hogy örülnek, amiért ott vagyok. Amiért ott vagyunk. Ugyan már. Lófaszt.)
- Rettegő szemekkel vizslatva (az ember azt hinné, hogy ez jó érzés. Szintén lófaszt.)
- Befolyásolási próbálkozás tárgyává téve (az elején még mindig van süti. Aztán varázsütésre elfogy.)
- Körbebratyizva. (Előfordul.)
Mindazonáltal nem vagyok teljesen elégedetlen a dolgok állásával.

És most megint megyek vissza. Még van kábé két hetem, hogy befejezzem az Übersuck II rám eső részét, de már aggódom, hogyan fogjuk tartani a határidőt. Asszem, kezdem érteni, miért idegbeteg állat az összes főnök. Woooo-háááá.