Na, most jól bántani fogok egy éttermet. Mint az talán már kiderült, szeretem a hasamat. Ő meg ugye viszontszeret, mert fenntart a háborgó tengeren, meg mert 10 Celsius-fok körüli hőmérsékleten érzem jól magam - ami nem macsó, de legalább vigyoroghatok, amikor másnak befagy a segge -, sz'al örülök, hogy megvan, na, pláne, amíg be tudom húzni. (Ad hoc interim ellenőrzés: még be tudom.)

Ezért is durran el az agyam, ha csalódnom kell egy vendéglátóipariban, ahová ugye azért megyek, hogy átlagos szemlélő számára vérlázítóan magas összegeket felejtsek ott mintegy véletlenül. Ha már egyszer beesz a fene, akkor ne csak a kaja legyen jó, hanem a kiszolgálás is. Tessék örülni, hogy ott vagyok, ha szép vagyok, ha nem (Öltönyös FogyasztóZombi voltam, sz'al még csak a ruházkodásomra se lehet panasz. Jó, a nyakkendőm randa. És? És?!). Legalább a pénzemért tessék szeretni, csókolom. Márpedig most nagyon míszpicsoid kiszolgálásban volt részünk Rejtő-hőssel, én meg néztem laposan az újabb és újabb pincérnői hibák és szájhúzogatások láttán. A helyszín a Három fenyő étterem (II. oszt., az étlap szerint), a sör Gösser, illetlenül sok habbal (tessék megtanulni csapolni), a táplálék orosz hússaláta, meg jóféle 200 gr-os steak zöldborsmártással, ami jó volt; félig átsütve, ahogy szeretem.
Talán teszek majd még egy utolsó próbát - a tesztelés félidejében egy-egy az állás, mert előszörre elég pozitív benyomást tett rám a hely -, de valószínűbb, hogy visszaszédelgek a jól bevált kedvenceimbe, ott biztos, hogy jó helyen van a keresetem. Meg lesznek még vadregényes felfedezőtúrák is Budapest étteremvilágában.

Igazán megjöhetne a pénz a novelláért. Most megint elég low-level vagyok anyagilag.