Akkor próba, egy kettő három. A technika ördögét exorcizáltuk egy jó kis izmos, vatikáni jellegű refressel, azóta se tud lelassulni szegény, túlpörgetett kárhozott lélek (refresh yourself with a click!).

Ma a változatosság kedvéért a jobb szemememben szállt el egy ér, örülés, örülés. A bal már rendbejött, így most meg kell tanulnom fordítottan aszimmetrikus arccal riogatni a jónépet, mert így nem fáj annyira.

A hétvége elég lazára sikerült. Pénteken voltam Pszich2-nél, különb-különbféle okok miatt vagy három hétig nem voltam, de most megint. Furcsa volt, megint pszichikai vetkőzőshow-t játszani. Ingerült is voltam emiatt, és a mostani alkalom közel sem volt olyan hatásos, mint azt szerettem volna. Hazaérve elkezdtem az Agency 00 második epizódját megírni, ami azért is sajátos, mert az elsőt se láttam még végig, de hát bátorság élteti a hazát, vagy mafasz. (És ha már ismét felcsapattam az agyamat a Cowboy Bebop zárójelenetével, gondoltam, ki is használhatjuk a keletkezett érzelmi egyensúlytalanságot arra, hogy alkossak valamit.) És lőn. Filóztam még a Világ, földi szemmel-en is, valahogy nem akar egyszerre a fejemben maradni az egész sztori, mindig szétmászkál a vége.
Bodzilla (a Tokiót menetrendszerűen elpusztítani igyekvő cserepes, korábban Dézsa néven hivatkoztam rá), Copfos, Zergling, Napalmgárdista, Sáska, Szőkeherceg, ezen felül szerénytelen jómagam részvételével internalizáltuk a folyadékot a törzshelyünkön, de hamar elpilledtem, így szombaton már viszonylag hamar felébredtem. Zerglinget az ilyesmi persze nem hatotta meg még soha, ezért boldogan szunyált délután egyig - én tizenegytől szexuáltam a lakásban fellelhető valamennyi rézkomplexet. Szombat este játék volt, a szokásos vidám vérszipoly. Állítólag agresszív vagyok, amióta leszoktam a bagóról. Nem kizárt. Egyáltalán nem kizárt. Bár ennek az éremnek is van másik oldala. Megint elcsábultam egy szivarra, ezt azonnal be kell fejezni - túlságosan jólesik még mindig, és így van kikövezve az út a visszaszokásra, ami tudvalevőleg nem opció.

Vasárnap hazamentem. Nem reggeliztem, és mivel a BKV olyan szörnyen kiszámíthatóan működik, az eredetileg tervezettnél háromnegyed órával korábban érkeztem, így röpke percekig bedolgoztam a családi ebéd háttériparába. ("Éheztetnek, dolgoztatnak, verni csak azért nem vernek, mert már el tudok futni.") Frissen volt festve a lakás, de a szag már kiszellőzött, nagyon új kinézete volt az egésznek. Jó apám most már tényleg úgy néz ki, mint egy ősember. Fiatalkorában volt ekkora a haja meg a szakálla, csak nyilván nem ennyire ősz, meg kicsit jobban karban volt tartva. Höhö. Édesanyám már jobban viselte az érkezésemet, meg a távozásomat, éppen a kicsi, keverék, gyors, hangos és hm... nem túl heroikus kutyám volt az, aki nehezen tűrte fel- és lelépésemet. A köztes időszakban végig az ölemben hevert, és vakargattatta magát. Félelmetes egy állat, magasabb a Bociszem skillje, mint az enyém, holott feleannyira se seprős a szempillája. Tápos dög. Nagyapám még mindig nagyon súlyos figura, barátnéja szintén, így aztán jó hangulatban telt a családi ebéd. Bár szüleim még mindig egy pillanat alatt össze tudnak veszni, utána fél óráig duzzognak. Ezt bizonyították is. Röhögtem.
Aztán visszamentem a messzi-messzi Szibériába, legalábbis úgy pakolta tele édesanyám a táskámat, mint aki korlátozottan önkéntes csapat- és vasútvonal-építő tréningre indul valahová a nagy szovjet pusztaság kellős közepére. De a húst és a salátát már vasárnap, azaz tegnap este el is pusztítottuk némi Zergling által elkészített köret kíséretében. (Elmélkedtünk közben kicsit a tárkony karrierjéről a hazai konyhaművészetben.) A leves még megvan, annak szerintem ma járok a végére.

* * *
Van egy párbeszéd-részletem megint. Nem tudom még, kinek a szájába fogom adni. Megint jobban hangzik angolul, mint magyarul. Megint nem értem, miért. ("...it communicates hate well", vélte Spider Jerusalem, lehet, hogy emiatt van. Vagy azért, mert még meglehetősen ifjú koromban kezdtem a kötöttfogású birkózást a rendhagyó ragozással, meg az angol nyelv egyéb tanuló-elbizonytalanító intézményeivel. Azóta is inkább ösztönösen használom, mint tudatosan. Néha elcseszem. Néha nem.) Megint elvitte valaki az agyamat. Megint nem adja vissza. Csak tévelygek keresztül ezen a napon, és alig akar telni az idő.
*ásít és pislog*