"...és ha még egy madárcsicsert meghallok, közéd lövetek, kistollas!"

Ma ilyen a hangulatom. Hihetetlenül nehezen indult már megint. Lassan kétpofára döntöm magamba az energiaitalt - egyelőre napi egy doboz az adagom, és érzem, hogy ez sem elég -, de a nullát ezúttal hiába szorozgattam, csak nem akart önnön természete ellen fordulni, és nem lett belőle egy.

Nem értem, miért van ez, de tegnap is épp hogy hazavánszorogtam, az agyam annyira le volt pusztulva, hogy ott bizonytalankodtam a tömegközlekedésen, és egyáltalán, a két lábon járás is követelt némi érzékelhető szellemi erőfeszítést. (Intermezzo: kedves hörgőm. Már több, mint két hónapja leszoktam, igaz, előtte hét évig bántottalak, de neked lett igazad, örüljél, és érd be ennyivel. Ha most kezdesz el büntetni, lecseréllek egy porszívó-gégecsőre, te meg mehetsz anatómiai szemléltető eszköznek valami isten háta mögötti egyetemre. Áuá. Legalább felébredtem.)

No. Szóval. Tegnap haladtam előre istenesen a második epizóddal, köszönhetően Magamurának (ezer köszönet megint, kellett az az indítóötlet nagyon) - kár, hogy az alkotói folyamat során legjobb esetben is csak félig voltam tudatos, és ha így megy tovább, évekig tarthat, legfeljebb, és tartályból küldöm a postjaimat is. Persze, még szépen meg kell írni scriptben, különben sok hasznát nem venni, és ez az a kulimunka, ami miatt ólompillák nőnek a szememre. Sebaj, kicsire nem adunk (intermezzo: a tüdőm most békén hagy kicsit, fél órás vernyákolás után a hardverütközés elmúlt, riadó lefújva).

Este viszont Zerglinggel együtt befutott Bodzilla is, és hozott két sört, és míg Zergling a híres depresszióűző proteinbevitelét intézte, én gyorsan rá is raboltam az egyikre. (Az, hogy felajánlották a sört, sokat elvett a vadászat ízéből, de az orv sörninnya-génjeim amúgy is elég álomszuszékok szerencsére - ezért van például, hogy még sosem kaptak rajta, ahogy egy hájgalléros ukrán maffiózó alkarjára csimpaszkodva ártatlanul bámulok fölfelé a varázslatos módon kiürült korsó pereme mögül. De azért figyeljetek, ha teleszkópos szívószál kattanását halljátok, mert meglehet, a sörötök veszélyben forog.) Ohó, mondta a stimulusra a válaszért felelős agyterület, és Zerglinggel együttműködésben azonnal nagyon hülyék lettünk - a Copfos részére rendszeresítendő harctéri kakaó-dermastim, a téliszalámis zsemléket körbekacagó szendvicshiéna mellett egyéb szülemények is voltak, csak azokat nyomban el is felejtettem. Este aztán végigjátszottam a Sacredet, igen, hát más dolga nem is lett volna a játéknak, mint hogy a végmúvinál beszaggasson, nem haragudtam cseppet sem. Dehogy. Nem is anyáztam. Ugyan, én? De azért elkezdtem egy másik karakterrel is, hát abban azért bízom, hogy ezzel már nem fogok annyit keveregni a térképen (szerintem egyébként sokat elmond a játékról, hogy 38 óra játékidő után a térkép 28%-át láttam). De azért esélyes, hogy most már hátrébb sorolódik ez a játék az életemben.

Úgy nézem egyébként, hogy célfotóval ugyan, de meglesz ez a hónap vége, és hallatszanak egyre határozottabb utalások valami nyáron várható jutalomról, persze az, hogy "több havi" még nem hangzott el, de ne legyek telhetetlen, csak adják ide szépen nekem, és nem lesz baj. Aztán hónap elején szépen talicskára rakom a pénzem, és elviszem megőrzésre máshova, ahogyan az rendeltetett.

* * *

"Mivel honoráljam meg a kedvességét?" - hallatszott lentről, a szomszédból. Hivatali személy agyának brutális bántalmazásáért tessék szépen valami elmekórházba vonulni, rehabilitációra, néni kérem.

* * *
Mentem kreatívkodni kicsit.