Vegyszerízű a szám. Vegyszertől szaglik az öltönyöm és a verejtékem is, vegyszerszagú a kezem is, ahogy állammal rátámaszkodom. Pedig, gondolom, tudnék róla, ha suttyomban rájárnék éjszaka a mosószerre. Illene. Olyan szagom van, mint a Tiszai Vegyi Kombinátnak, és ezen már a dezodor sem segít.

Kezdem megtalálni azt a stílust, ami illik hozzám, már csak pár tízezer forint, és a megújult dizányú Srakkerrel találhatjátok magatokat szemben, tisztelt Olvasók. Ja, és éljen mindörökké a nonverbalitás diszkrét bája.

Furcsa hétvége volt, nem nagyon van rá jobb szavam - semmi sem úgy alakult, ahogy vártam, de nem vagyok elégedetlen, egyáltalán nem. Bár nem értek semmit.

Péntek. Kissé szénné égtem, mert elfelejtettem Pszich2-t (vagyishogy elnéztem egy órával az időt), aztán Ambivalens kolléga égetett be egy kissé - érdekes, ilyen bunkó dolgokat eddig velem nem csinált. Párhuzamosan megállapítottam, hogy vannak olyan helyek, ahol egy csillaghajó spontán indítása sem lenne elég ahhoz, hogy felhívja magára a figyelmet, ilyen például a Fotocella. Érdemes ezért kihagyni. Húsz percbe került, amíg kihoztak egy, szinte kizárólag csapolt Heinekenből álló rendelést, majd újabb húszba, amíg a számlával elénk járultak. A borravaló arányos volt mindezzel.

Kaptunk Rejtő-hőstől mindenféle szerszámot (kávéskanál, konyhakés, hosszabbító, csavarhúzó, kombinált fogó, harapófogó, meg egy franciakulcs, kölcsön), ezúton is kösz.

Ugyanezen a napon volt a vámpírosdi, a szokással ellentétben. Paszulykaró jó mesélő nagyon, a tragikus vámpírkodás egyik avatott művelője, csak tudtam, ó, úgy tudtam, hogy az az aljas dög hogyan fog elbánni Faarc karakterével. Ha a suspension of disbelief, vagy az én esetemben a suspension of cynicism működik, akkor az a sors, az a veszteség, ami szerencsétlen vérszipoly osztályrésze lett, tényleg kivált valamit, amiért érdemes leülni játszani.

(Közben csatlakoztunk az Eurrópai Unióhoz. Közmegdöbbenésre nem változott semmi. Nem özönlött a magyar munkaerő a várva vágyott nyugatra, hogy aljasul elrabolja azokat a munkahelyeket, amelyek amúgy is derogálnak egy magára valamit is adó munkaerőnek, cserébe viszont bennünket sem söpört el az új csatlakozókat rettegésben tartó keleti horda, ugyanezzel az undorító és megvetendő szándékkal. Nem molyolnak stüszikalapos ingatlanszédelgők egyetlen szittyamagyar gardróbban sem, hogy gusztustalan mód kivásárolják négyzetméterenként, aranyáron, és nem szökött fel a kenyér ára sem. Nagyjában-egészében, minden maradt a régiben. Sokkal szomorúbb, hogy hiába néztem, még mindig nem tízeurósból van a kerítés. És reggelente még mindig kőbunkók az emberek.)

* * *
Szombaton későig tümmedtünk. Az albérlet egyik nagy előnye, hogy az ordas spalettáknak köszönhetően nem nagyon zavarja meg álmunkat az eeekkora fénykévekben támadó nappali fény. Ez nagyon hasznos, mert így nem fordulhat elő az, hogy mint otthon, egy nyolcvan decibellel üvöltő csirip miatt nem tudok aludni, mert ő úgy gondolja, hogy nekem hiányzik a biozaj. Azután Those Who Hunt Elves-t néztem, két epizódot, hogy pontos legyek. Az "Iszonyú, bazmeg" és a vonyító alceltakarás volt a leggyakoribb reakcióm. Az érintett állományokat Zergling bocsátotta rendelkezésemre, aki Nőbénától szerezte be, akinek sok a felesleg sanityje, őket keresse.

Miután ezzel végeztem, kellő hangulatban voltam ahhoz, hogy Földelementál meséjét ízzé-porrá poénkodjam. Nem tudom, miért van ez. Egyébként pont ezért döntöttünk úgy anno, hogy jobb, ha nem játszunk együtt. Talán azért lehet, mert ideális közönség az agyzsibbasztó poénjaimhoz (felborul könnyen), és nem jellemző, hogy a "Csihadjál most már el" mondatot az arcomba plántálja, ezért nem is csihadok. Mindenesetre a Starfuckers, Inc., más néven a Lucky Strike Team, azaz a kádban tenyésztett, gyorsított növekedésű, szelektált génállományú klónokból álló szuperkommandó ezúttal egy klasszik fantasy világon bizonyította be a felsőbbrendű tűzerő és a taktikai tervezés majdnem-győzhetetlenségét. Mondjuk, volt némi esély arra, hogy otthagyjuk a géntervezett fogsorunkat úgy, ahogy van, de ez nem történt meg végül.

intermezzo

-(Zergling) Rendben, és hogy hagyjuk el a bolygót?
-(Nőbéna) Az ügynöknek van egy űrhajója elvileg.
-(Srakker) Aha, azt már biztos istenként imádják a nyam-nyamok.

-(Zergling) ...a felderítők pedig kapnak két szolgálati szakócát...

...és ez még csak az, ami nem helyzetfüggő poén.

intermezzo vége, vétel

Közben megismerkedtünk Mutymorral, a démonvilág feltörekvő yuppie-jával, az Irtóztató Szagú Puffadás Démonával, akitől minden társasági ember retteg, mégsem tud ellene mit tenni. Mind Zerglinget, mind engem megtámadott a kis mocsok, a fűszereschips-töltött káposzta-fokhagymás tejföl szentségtelen nászából e világra türemkedve.

* * *
Vasárnap. Kivételesen időben kezdték a családi ebédet a szüleim. Ezért persze, ahogy azt illendő, én késtem másfél órát, szerencsére sikerült előre leegyeztetnünk ezt a dolgot, így elkezdték nélülem. Brassói aprópecsenye, hasábburgonyával, királyság. Jó hétvégenként hazamenni.

Utána vissza új otthonomba, még két epizód a Those Who Hunt Elves-ből (juj-háá-sssz, hogy Fekete Istvánt idézzem), majd próba. Nagyon nem akart elindulni a dolog. A gitárosunk késett, mert munkából érkezett, de épp, még mielőtt szervültünk volna a Blaha Lujza tér aszfaltjához, befutott, ezért a lassacskán eleredő esőben megindultunk együtt, boldogan, a próbaterem felé. Ami, mint kiderült, két órával későbbre lett lefoglalva. Sebaj. Az immár zuhogó esőben elcuppogtunk az Amigo bárba, ahol csak úgy sugárban üvöltött rólunk a zenei profizmus, ezzel és fejenként 0-2 sörrel feltöltekezvén mentünk vissza. Az eső nem adta fel, adott nekünk rendesen, arcunkba bele, hadd tudjuk, milyen az, ha szeretnek minket a felhőszélen láblógázó, gumipunk angyalok. Rejtő-hős megkért, hogy ne röhögjek indiánszökdelve, mert erre ő nincs felkészülve. Rendes gyerek voltam, abbahagytam. Igazi kőbaltás számot válogattunk ki, mint próbára alkalmast, egyszerű arcú nagyon - de tényleg ám, és itt most nem viccelek. Ezért a vártnál kevésbé voltunk borzalmasak - vagyis a "katasztrofális" helyett az "igen nagyon rossz" kategóriába sikerült verekednünk magunkat. A kétórás próba végén már eléggé cikákoltak a hangszálaim. Zerglingben több nafta maradt, de neki a jelen felosztás szerint kevesebbet is kell üvöltenie, ezért megbeszéltük, hogy újrafelosztjuk.
Jövő héten megint ricsaj.

* * *

Ma. Reggel a vacakolva működő átfolyó rendszerű vízmelegítő mosdatlan szájú leanyázása és az ezt követő zuhany után munkába indultam, ahová kábé húsz perc alatt be is értem. Húsz perc. Máig nem hiszem el.