Ismét egy vödör taurinnal próbálom életre édesgetni boldogan görcsölő idegsejtjeimet. Nem mintha vedeltem volna, ilyesmire ritkán fogok vetemedni ebben a hónapban - az Úr idén úgy vigyáz a májamra, hogy elveszi a pénzem, mielőtt italra költhetném, ami egyrészről az Ő végtelen bölcsességét dicséri (egyértelműen túl sok Vilmos atyát olvastam), másrészről viszont meglehetősen kegyetlen eljárás, amihez, ha megkérdez, sosem adtam volna áldásomat. De nem kérdezett, az ilyesmi nem szokás.

Ez a hétvége is a szokásos pénteki hangoskodással kezdődött, enélkül elég szomorú és punnyadt egy ügynök lennék, de a valóság szerencsére ismét a kezem alá dolgozott, és ivócimborák majdhogynem tucatját küldte utamba, akikkel egyetemben kiválóan ittunk, valamint szétverettük az arcunkat csocsóban, sőt, egynéhányan még biliárdoztak is. Jelenlévők: Bodzilla, Szőkeherceg, Nőbéna, Egyiptomi Istenség, Fattyzerg, sőt még beesett régnemlátott Láthatatlan Emberünk is, barátnőstül meg haverostul.

intermezzo

Képzeld el, képzeld csak el, hogy friss barátnődet épp kocsmázni viszed, és miközben machetével szeleteled a füstöt - ami egyébként nyik-klungg hanggal borult ki az utcára, amikor benyitottál - és vietkongok századait sejted a sűrűbb bodrok mögött, mert simán elférnének, és már a biliárdasztaloknál jársz, mert sehol nincs hely, és már kezded újrarenderelni a térképet a fejedben, és megjelölni sárgával azokat a helyeket, amelyek nem túl gázak ahhoz, hogy a hullarészeg barátokon kívül bárkivel egy társaságban próbát tegyél velük, tehát képzeld el, hogy ott vagy, és már az utolsó asztalra is ráfókuszáltál, és megállapítottad, hogy bizony ez ma nem a te napod, mert az utolsó asztalnál is ülnek, és ekkor, képzeld, a válladra csap valaki, és a nevedet kiáltja, és ismered a hangot, hát hogy a fenébe ne ismernéd... és kerül szék, kerül ital, kerül minden, kerül háteztnemhiszemelbazmeg is. Heh.
Nőolvasóim képzeljék el ugyanezt az ominózus barátnő szemszögéből, nyugodtan, de én önző vagyok, és ilyet most nem teszek.

intermezzo vége

* * *

Szombat, bládiszombat. Három óra környékén kikergettem Zergünket az álomvilágból, gondolván, eleget aludt már az adta sajtpusztítója, és tényleg eleget aludt, mert hamar üzembe állt. Utána összevakartuk magunkat, és elözönlöttünk bevásárolni némi proteint meg csupa olyan háztartási cuccot, ami sosem tűnik fel, amíg van, de meglepően tud hiányozni, ha nincs. Kicsit se vinnyogtam ám, amikor végül fizetésre került a sor, a fogam visszaépítése után kábé annyi pénzügyi vitalitás marad bennem, mint egy közepesen elszegényedett fekete-afrikai lángossütödében. Jó hír azonban, hogy ráromboltunk a sajtpultra: ementálit és vörös cheddart zsákmányoltunk, és elégedettek voltunk a zsákmánnyal, mert, mint az mindkettőnkről kölcsönösen kiderült már korábban, sajtimádók vagyunk.

Hazafelé megalkottunk egy webcomicra való karaktert, iszonyú súlyosak lettek, már tényleg csak megrajzolni kéne. Zegling arra kapacitál, hogy szedjem elő a régi rajztudásomat, és valami ostobább vektoros programmal csináljam meg én, de még vacillálok, hogy keríteni kéne valaki szörnyen ráérőst, aki képes közepesen vállalhatatlan minőségben bitre vetni azt, amit mi kiagyalunk.

intermezzo

Zeglingünk áll az egészalakos, szekuritüveg tolóajtó előtt, háta mögött lobot vet a tenger vizén az alkonyati nap, sirályok pettyezik az eget, a háttérben pálmafák sustorogják a látóidegkaparó jólét hangulatát, véznapocak testét fekete selyemköntös fedi, miközben a beltéri medence szélénél állva uralkodói mozdulattal int az egyik óriási kristály tál felé, és rövidet szipog hozzá:
- Vegyél sajtot nyugodtan...

(Zegling élőjátéka alapján Srakker)

intermezzo vége

Aztán volt egy kiváló játék a Lúzerkommandóval - persze, most, hogy Rejtő-hőstől bő negyed órányira lakom, már második alkalommal késem, így is kell ezt -, a vérszipoly jó volt, mint mindig, más kérdés, hogy a végére elpilledtem egy kicsit, holott ilyet nem szoktam. Úgy nézem, Olof, a Gonosz Légörvény eléggé meggyengítette a szervezetemet ahhoz, hogy nyolc doboz sör és nég energiaital után elfáradjon. (Olof, a Gonosz Légörvény néha elfoglalja a retyónkat, és olyankor úgy kell őt árokba géppuskázni). Ezért aztán a játék végére nem nagyon emlékszem.

* * *

Vasárnap Oloffal és Mutymorral küzdöttem, délutánra sikerült is úgy-ahogy rendet tenni a vízfelszívási rendszeremben, de tényleg csak úgy-ahogy. Így aztán Cowboy Bebopot néztem (igen, tudom, el vagyok maradva, ha 1998-as cuccok lázba hoznak, de ugrásszerűen szoktam fejlődni, höhöjj), félelmetes, mit tudnak kihozni néhány színből és vonalból, és hogy mennyire inspiráló tud lenni. (Mindamellett kicsit addiktív is a dolog, mert a vad inspirálódás közben ugye lópikulát sem csinálok.)
És ha már benne vagyok.



what's your cowboy bebop theme song?

Aztán hazamentem, és néztem a szétbombázott lakást, meg jó anyám még-mindig-haragszom-jaj-jaj arcát, és erősen fogtam magam, hogy ne kezdjek egy mondatot sem obszcenitással. Nem is kezdtem, erős vagyok.

intermezzo

-...és az a welsh corgi is zseniális, akit adattárolóként használnak... jé, Floki Disk...
(Srakker)

intermezzo vége

Utána hazamentem, sajtot ettem, folytattam a Cowboy Bebopot, és megcsináltam fejben a harmadik képregény/rajzfilm koncepciómat is. Örülök, kreatív modul. Miért van az, hogy a Creativity és az Advanced Work Evasive Module egyszerre hajlandó csak bekapcsolni? Na mindegy.

* * *
Mentem dolgozni.