Ja, és hát természetesen az abuzálásokban érintett amerikai börtönőrök is jelentkezzenek a csak tőlem kapható Kapják Bea emlékéremért (A *.Bea érdemrend abszolúte nem az én találmányom, a kreatívkredit nem az enyém, de már nem emlékszem, kinél olvastam először, csak annyira, hogy blogger volt a szentem). Olyan jóféle tutifrankómegmondó és egyébkéntismindenkikapjabe hangulatban vagyok, amiben utoljára kábé tizenhat éves koromban bírtam leledzeni.

Egyelőre ennyit akarnék csak hozzászólni ehhez az egész konflikthoz. (Nem túl konstruktív, de egyrészt nem fizetnek érte, másrészt nem adnak tisztességes infót, anélkül meg ugye nehéz.)

A holnapi napom egészen másról fog szólni, várhatólag. (De ez a videó akkor is szörnyű. Közel se olyan aranyosan elfogadható, mint amit popcorn mellé adnak, nademindegy. Amúgy itt egy érdekes link a poszttraumatikus cuccokról, okuljunk, ha már egyszer. Valószínűleg tudnak arrafelé néhány vicces dolgot az emberi természet ezen oldaláról.

Na, csók.

Mostantól csak én leszek. De télleg. No. Főleg, mert úgyis annyira kiba érdekes vagyok, na mentem is haza a sörömért.