Tegnap este kimozdultunk, kulturálódni. Eredetileg az Agencyn dolgoztam volna, de ebből nem lett semmi, a csillagok nem álltak megfelelően, és nem motozott a sötétben Nyarly, ezért inkább hagytam az egészet a fenébe. Földelementállal és Zerglinggel zajlott ez a (részemről) ad hoc rendezvény, newsflash, most se voltam az a kimondott normális, jihá.

Város, főút, napsütés-imitáció a bal felső sarokban, csinos lányok, póverből slattyogás, mert késésben vagyunk, így kezdődött az alkalom. Haverok, buli, plazma, ahogy azt az űrgárdista mondaná, a 4-es villamos a változatosság kedvéért jól megtömve emberhússal, helyenként büdös volt, más helyenként formás, sz'al semmi kirívó, business as usual.

Rövid kitérő után bezúztunk a Millenárisba, ahol nekibuzdulásunk célja, a Varga filmklub által szervezett "Animáció és halál" kódjelű vetítés készült elkezdődni. Ach, a kultúla édesz illata, hát nem igaz, Lesztat? A "Hónaljszagú plebs" feliratot elfelejtettem az öltönyömre varratni, átok belém, de azért igyekeztem pótolni mindezt azzal, ahogy néztem, egyszerű és váratlan eseményektől mentes volt az arckifejezésem, akár egy szinuszgörbe. Fáradhatatlanul tekergőző körmondataim már az odaúton EMP-ztek. (Miért fél órás viselés után, közterületen derül ki, hogy egy farmer megérett már a mosásra? Undorodom ettől a biznisztől, komolyan.) Aztán, ta-dah, megjelent az előadó. Az előadó ősz bajuszú, nagy tudást emuláló úriember volt, retinaszaggató piros ingben, és a szabotőr mikrofon ellenállásával mit sem törődve, fordulásból lőtte fejbe a felvezetendő első rajzfilm poénját ("Hed-sáát."), majd elképesztő kaliberű klisék hasfalszaggató sorozatait engedte útnak, amiért tényleg ráfért volna egy élő leoltás, de nyájlény voltam, azonfelül érdekelt is a vetítés, szóval inkább erősen arra koncentráltam, hogy "Menjél innen el te most."

Aszongya.

How to cope with death, rajzfilm, elkövető (rendező, forgatókönyvíró, animátor:) Ignacio Ferrares - penge grafika, hozzám hasonlóan egyszerű elmékre hegyezett humor, kiválóan animált, visszataszítóan sikeres dizányú Halál, csattanó. Jó cucc. "Gyors, ütős, humoros, minden, ami nekem kell."

Hasta los huesos, bábfilm, elkövető (rendező, forgatókönyvíró, vágó:) Rene Castillo - ez is egy szédületes alkotás, nagyon szép fizikájú bábfilm, nagyon kifejező figurákkal, a dél-amerikai halálkultuszra jellemző jelenetekkel. El is döntöttem, hogy amíg az Agency-hez nem tudok összehozni egy danse macabre epizódot, megszerzem pótszernek a Grim Fandangót, amúgy is rég fentem rá a fogam. "Ez igen."

Le nez a la fenetre, rajzanimáció, elkövetők (rendező, forgatókönyvíró): Alain Gagnol és Jean-Loup Fellicoli - hát behányok, bazmeg, üvöltötte a torkomban rekedt plebeius. Felesleges erdőirtás, erőltetetten szimbolizáló grafikai megvalósítás, a személyes démonnal való küzdelem baletté egyszerűsítése, ostoba csattanó. A francia nyelv, és az, hogy kábé száz szavas a (francia) szókincsem, csak rontott a dolgon. "Dekadens fos."

Death on Vacation, rajzfilm, elkövető (rendező, látványtervező): Gary Larson - no, hát Gary Larsont nem kell bemutatni, a Far Side megalkotója, félelmetes humrú úriember, akinek van ugyan pár visszatérő toposza, mégis el tudja érni, hogy ne váljon elcsépeltté... általában. A cím már sokat elmond, igazából ezt iterálja a film - hát persze, aranyos, az elején én is felröhögtem, de hamar kiszámíthatóvá vált. No sebaj, egynek jó. "Oké, hogy kellett az ötlet a napi stripbe, na de azért."

Deadsy, vegyes technika, elkövető (író, narrátor): Russell Hoban, illetve rendező: David Anderson - másik foshalom, osztottam ki az este páros "Worst of" díját villámgyorsan. Bár volt benne pár értékelendő kísérlet, a film még csak meg sem próbálta megértetni magát, szellemi maszturbációt meg látok eleget a fórumokon. "Engem bámulsz, gumikacsa?"

The Black Dog, rajzfilm, elkövető (rendezte): Alison De Vere - ohó, ez egy kiváló darab volt megint, kifejező, korrekt, kicsit szimbolikus, kicsit sámánálomra emlékeztető történet (kösz a felvetést, Földelementál, nekem csak lifegett valami hasonló gondolat a tudatom peremén, holott elvileg nekem volt számfeletti ujjam és fogam). Mindezt úgy, hogy figyeltek rám, a szeretve tisztelt nézőre, nem pedig a kulturális felsőbbrendűség elefántcsonttornyából megvetően kikukucskáló Igazzy Művész habogott az arcomba valamit. "Megvettük."

Fisheye, rajzfilm elkövető (látványtervező, animátor, rendező): Josko Marusic - a rajzfilm tempója lassú. Iszonyú lassú, oké, persze, miért várnám, hogy egy 1980-as keltezésű filmben olyan poén legyen az alap, amit azóta még egyszer se lőttek le. Nem túl realista, de nagyon kifejező ábrázolásmód, a rövidke sztori se esik hanyatt a saját lábában. "Jó cucc ez, szeressük."

The Cow, festményanimáció (!), elkövető (rendezte): Alexander Popov - no, ez a teljesítmény monumentalitás a javából. Nagyszovjetpuszta a huszas évek környékén, így első ránézésre, de elképesztő, hogy volt olyan ember, aki minden egyes képkockát önálló festményként hajlandó és képes megfesteni. Rembrandt-képregénynek szokták hívni azokat az írásműveket, ahol az atrófiás történetet mesteri eszközökkel mesélik el. Ez egy Rembrandt-rajzfilm, a jó ég megáldja. A munka még semmit nem tett élvezhetővé önmagában, a pihenéstől eltekintve, de itt azért volt eredmény is: a fény-árnyék átmenetek, illetve a fényreflexek egészen hihetetlenek lettek. Jó, hát a sztori nagyszovjet, van ilyen, kicsit nosztalgikus érzéseket keltett bennem, ennél többet meg valószínűleg nem nagyon akart. "Azt a mindenit."

Mindezek után hazacaplattunk Zerglinggel, volt unleash Mutymor, és egyéb szörnyűségek, aztán orvul megint ma lett. A főnökség vidéken, illetve külföldön, az égvilágon semmi dolgom.

Megalkottuk Magamurával az Agency (ami sajnos nem lehet a sorozat címe) utódcímét: Frontline - Bureaucratic Reality Management . (Ez a megjegyzés motivációs célzattal került bele a postba - szeretettel, a menedzsment.)

Nu. Páka.