"...és kiosztottam annyi HP-t, hogy egy óvodának elég lenne..."
"Pofon! (...) Nézd, ott repül! Höhöhöjj. "
"Persze, a lúzer már ott haldoklik nyolcadik napja, amíg én elfutottam északra, hogy útközben elég tapasztalatot gyűjtsek a mészárlással, és végre megtanuljak lovagolni... meg van ám ez szkriptelve, kérem."
"Persze! Ne menj oda! Viccből kattintok oda! Ez az! Várd meg, amíg felszecskáznak! Fusd körbe! Ügyesen! Igen! Úgy jó!"
"Meg még majd a jó anyátokat is szana.széjjel.fogom.csapatni."
"...ez hihetetlen, ezeknek a random encounter katonáknak nem lenne dolguk délen, orkokat hentelni, ahelyett, hogy engem baszogatnak?"
"...igen, tudom, hogy ez a cipő úgy néz ki, mint egy mamusz, de akkor is 100 fölött véd..."
"...igen persze, hölgyem, biztonságos a város, amióta itt vagyok. Mert azóta mindenki az én veséimre hajt."

Ehhez képest a játék:

"He's dead, Jim (sírfelirat)."
"Grave - the game apologizes for the fact that it was unable to place a monster here. The NPC market is currently undergoing a crisis (sírfelirat)."

Hát igen, egyszerű lélek vagyok, és könnyű engem elszórakoztatni. Tehát amikor úgy érezném, hogy felnőttem és nem csak arról szól itten az idősödés, hogy sámli nélkül felérem a konyhaszekrényt, akkor jön egy bitkupac, és magára csavarja az agyam. Hm, hm.
Mindegy, azért szántam némi időt arra is, hogy meglátogassam szüleimet szombaton - jó anyám láthatóan még mindig nem egészen tette túl magát az elköltözésemen. Földelementáléknál megnéztük aznap az Összeesküvés-elmélet című popcorn-örökbecsűt, tőlem kiérdemelte az Amerikai Tömegmúvihoz Képest Üdítően Konzisztens díjat, ugyanis nem voltak benne arcpirító logikátlanságok, azon meg, hogy nyálas, hát, miért is akadtam volna ki, elvégre tudtam előre, hogy kik a szereplők.

Vasárnap régi cimborákkal voltunk kockadobálni, és - nemhiszemel, nemhiszemel - el akarták kérni a személyimet, amikor sörért mentem. Úgy lefagytam, hogy még röhögni is csak öt másodperces késleltetéssel kezdtem el, de akkor aztán annál inkább. Na, mondom, legközelebb nem borotválkozunk, mert nem lesz ennek így jó vége, még felhívják a szüleimet, hogy miért nem vagyok iskolában.

Ma. Nyolclotos visszapattant röviden. Most azon hegesztek, meg csinálom a harmadik PC-t az Agency00-ba. Ja, és padlót fogok Magamurától, azt már csak az a mutáns, világuralomra törő májam mondatja velem, hogy a világ nevét illetően lassacskán megállapodásra kőne jutni a billentyűzettel. Végül is, lehetek akkora irodalmi álszent, hogy a hússzaggató elgépeléseim után máson kérem számon, nah.

Nu, páka.