Asszem, ha most beleüvölthetném egy mikrofonba, hogy "Losing your mind, losing your mind, it's blurring it's fading, your soul's on fire, it's black and white", akkor elmúlna az apátiám, de mert Misztörendőzán, valamint a Hivatal állománya is a közelben lébecol, nem tehetem meg. Ehe-ehe.

Rohadt nagy lábszár- és combvértes, terminátorklumpás, öltöny-nyakkendő mintás, mesterséges izomszövettel megerősített páncélzatokat akarok látni. Fáradt és elszánt arcokat akarok látni. Papíron. De máá. Nem mintha annyira aktív lennék, épp ellenkezőleg. Ahogy vénülök, úgy válik egyre kevesebbé és kevesebbé a napi hét órás alvás. Mára például teljesen elégtelennek bizonyult. Annyi görcs van bennem, mint egy nyárfaligetben. Valamint a tükörbe nézve megértettem, miért tesz olykor a főnököm olyan megjegyzéseket, hogy "...Srakker, néha olyan halottak a szemeid."

Bréééjnz.