Vissza a városba.

Orromat karbamid és ammónia bűze csapta meg azonnal, amikor tegnap kitévelyedtem a mikrobuszból.

- Végre hazaérkeztünk a szarba! - rikkantottam fel, Asimovot idézve (az Alapítvány pereme című művéből), miután letöröltem a feltoluló könnyeket. A Keleti pályaudvar környéke egy egész napos hőhullám után gázmaszk alatt is felhólyagosítja az ehhez nem szokott nyálkahártyákat.

Két napos túra: az emlékeim olyanok, mint egy fagylalt, amit valaki túl sokáig felejtett a napon. Összefolytak, nyünnyedtek, és nincs sok kevem hozzájuk nyúlni. Szükségem lesz majd egy útvonaltervre, ha vissza akarok emlékezni rá. Mert nagyjából a meglátogatott települések és intézmények sorrendje az egyetlen, ami valamelyest emlékeztetett az eredetire, amúgy laza két-három órás csúszások jellemezték a mutatványt. És én még kimondottan szerencsésnek mondhatom magam azon már-már kóros képességemért, hogy öt percnyi üresjárat után energiatakarékos üzemmódba tudtam átállni, és csak kiszállás előtt kellett felébrednem. Buszból ki, cigi félig elszívva, irodába be. Kávé, pogácsa, ásványvíz. Kis iroda, nagy iroda, szögletes iroda, ergonomikus iroda, tiszta iroda, bagószagú iroda, tanácsterem méretű iroda, szegényes iroda... fordított irodai Gombóc Artúr vagyok, mert ezeket egytől egyig utáltam.

Jaja, kérem, nincs is annál szebb, ha az ember hat fiatal és csinos kolléganőjével együtt megy vidékre. (A házinyulak becélzását az IFF rendszer hardverből letiltja, de az optikai modulba nem építettek szűrőt.)

Az út playlistje:

KoRn feat. Rammstein - Got the life (live); Static X - Black and White; KoRn - Freak on a leash; Rammstein - Ich will; Rammstein - Links 2 3 4; Rammstein - Sonne; Rammstein - Bang Bang (Triple X soundtrack); Rob D - Clubbed to death; The Prodigy - Firestarter.

Nyugtató, meditatív zenék, utazóknak.

* * *

Közben persze itthon is zajlott az élet. Zergling péniszgerincű projekt manágere megpróbált Zergling alá vágni, de esélyes, hogy ez a manőver visszafelé sül majd el. A partraszállás jelenleg folyik, eredményhirdetés később. Jó lenne, ha az a pöcskoszorú zsebgollam megkapná undormányos viselkedésének méltó jutalmát - és itt most nem az előléptetésre gondoltam elsősorban.

* * *

Az álmaimat már meg sem próbálom kielemezni, úgyis fasság az összes. (Die, scum, die. *kis, öltönyös Srakker lerúgja a kriptafedőt, kiönti napalmmal a kőtepsit, utána beledob egy csikket*)

* * *

Ennyi, vétel, vége. Majd még leszek, de most ideje egy kicsit izmoznom a hivatali alapfeladatokkal kapcsolatos egy szem lemaradásom elintézésén is.