...as the hurt turns into hating.

Yecch, mér megint bal lábbal keltem, de valami mindent lebíró módon. Izzik és mar a feszültség, a kitörni kész harag, és ezen már a bagó sem segít. Jobb híján az időjárásra fogom és arra, hogy a fejem annyi váladékot termel, hogy az már közvetett bizonyítéka annak, hogy a garatomban egy nyálkadémon hálószobájába nyíló mikroportál aktiválódott véletlenül. (A kis mikroba-nekromanták közössége emiatt egy immunológiai népirtásnak néz elébe.) Hát ez a nap így garantáltan nagyon vicces lesz.

A főnökség a változatosság kedvéért megint meglehetősen szervezetlen. A hozzánk tartozó középvezetés tanulmányi szabadságon vagy külföldön, így a felső vezetés éppen aktuális borzalmai bufferelés nélkül, más csatornákon zúdulnak a nyakunkba.

Hivatali párbeszéd #14

Misztörendőzán (leteszi a telefont): - Na, Srakker.
Srakker: - Nabazmeg.

Nem humoros, de kifejező. Amúgy persze minden prioritás. Egy Bizottságnak írandó, angol nyelvű izé (ami egyébként kőbrutális konyhaangolsággal is elfogadásra kerülne, csak én vagyok olyan perverz idióta, hogy beleírom azt, hogy "instantaneously", meg "stipulated by", meg "If a central public administration body intends to employ a civil servant with a higher level education in the framework of its basic activities, the civil servant must also possess a state acknowledged advanced-level language examination certificate in English, French or German language.", bár ez utóbbi munkaverzió és lektorálásra vár), a Misztörendőzán Rémálma kifejezésre eséllyel pályázó Kézikönyv, a különböző beérkezett anyagok bürokratikus párizsivé való feldolgozása, az épp aktuális Projekt (a Másfélmillió TP Magyarországon), amúgy meg persze mindig az a fontos, amit éppen nem csinálsz.

A fordításom eljutott Magamurához, aki szét is hentelte. Az állás félidőben még döntetlen, de idővel Rejtő-hősre is sor kerül. Iszonyú lesz.

Amúgy meg hiába keresem a Warhammer 40K: Chaos Gate játékának zenéjét (régen megvolt), nem találom sehol. Félelmetes hangulata volt tőle a játéknak, még akkor is, ha idővel fárasztóvá vált a tiszteletet parancsoló férfi és női kórusok és a rézfúvósok összjátéka. Lehet, hogy kínomban megszerzem a játékot, felinstállom, kilopom belőle a zenét, tömörítem MP3-ban, aztán eltüntetem szegény bitkupacot megint. Maaajd.

"Meg lehet kövezni. Már két hete a Parancsnokságon élek, hipnopéd oktatásról terepgyakorlatra járok, kezdek rászokni a gyorsítókra, visszaszoktam a bagóra, és Kolosin kívül még mindig nem ismerek senkit a bandából. Amúgy meg tartályban alszom, a bőröm lötyög, reggelente zselét turházok, az emésztésem meg talán hagyjuk." (No igen, ezt az epizódot nem egészen így terveztem, de ha nagyon hamar nem jövök helyre, jó szokásom szerint szegény szellemi gyermekeimen fogom leverni a saját nyomoromat.)

Na csók, mentem hülyeségekkel zsonglőrködni megint.