A második kávé végre kizökkentett. Ez a nap is csak olyan fostalicska, mint a többi - nem sikerült kialudnom magam nyolc óra alatt, olyannyira nem, hogy a buszmegálló felé vezető úton rémülten tértek ki előlem jobb sorsra érdemes gimnazisták. Később, már a Hivatalban reprodukáltam azt a félig leeresztett szemhéj alóli kipislogást, amit akkor és ott, az utcánkban, és meg kell mondjam, valóban nem túl bizalomgerjesztő. Az állkapcsom szigorú görcsbe állt, torkomból legfeljebb morgások szöktek volna fel, már ha a reggeli atrocitások elegendőek lettek volna ahhoz, hogy megrezegtessem a hangszálaimat.
Kivétel a "fuck it", "screw it" és "faszkivan" kifejezések. Azok mentek. Akkor is, amikor a nyolc, jobbra kanyarodó autó mögül elővágódó drága harmincas hölgyvezető majdnem meglassított a zebrán. Valahogy éreztem, hogy lassítanom kell. Ha tartom a tempómat, ott van végem. Update: Édesanyádat, azt.

* * *

Ennek örömére befejeztem azt a melót, amivel tegnap délután szöszmötöltem: az Adminisztratív Foshalom felemás működését koordináló drága kolléga más helyre küldte a feltöltési felszólítást, mint ahová való, ezért három óra alatt kellett elvégeznem azt a munkát, amire egyébként két és fél napom állt volna rendelkezésre. A három órából kettő túl volt.

* * *

Az újoncok minket zaklatnak, a középvezetés távolléte miatt. Ettől akár ugye ki is húzhatnám magam, mégsem teszem, mert a Hivatalban uralkodó módszertannak nem inherens része a feladatok egyértelmű meghatározása, így bármilyen koncepció - előzetes figyelmeztetés nélkül - önmaga ellentétébe csaphat át, népiesen szólva "kifordul a saját seggén".

* * *

Megint kihagytam az Ambroxol-Q-t meg a Sumetrolimot. Eddig egyszer vettem be, a hétvégén, akkor is édesanyám nyomta a kezembe. Ez azért van, mert feledékeny pöcs vagyok. Az ActiveSync telepítőlemezét is két hétbe került hazavinnem, mert mindig elfelejtettem - erre tegnap sikerült ugyan, csak telepíteni felejtettem el. Év végére talán sikerül is majd felraknom azt a gigászi programot, addig valószínűleg hordozgatni fogom a Hivatal és az albérlet között, hacsak el nem törik a lemez.

* * *

A Silent Hill 4 minden idegesítési faktorát túlszárnyalja. Egyelőre viszi a pálmát a leverhetetlen, újratermelődő szörnyhorda. Azóta továbbfejlődött ez a ficsörnek szánt überbug: most már van olyan is, aki utánad jön a pályák között. Eddig legalább azt lehetett tudni, hogy melyik az a szoba, ahová csak akkor mész be, ha dolgod van ott, mert le kell verni egy Mammer vagy egy Al Bundy típusú lebegő tetemet.

- Azért elég rémítőek ezek a kísértetek - jegyezte meg Zergling. - Ezek a lebegő halottak rohadt jól vannak megcsinálva, ráadásul látszik az arcukon, hogy szenvednek...
- Figyeltem is én az arcukat! - feleltem. - Az érdekelt, hogy mikor maradnak már végre lent... sajnos van olyan, ami akkor is felkel, ha ott állsz mellette és taposod. Nincs ezekben becsület.

Semmi együttérzés nem szorult belém azok iránt a kárhozottak iránt, akik engem akarnak megenni. Majd sajnálom őket otthon, a kandalló mellett, whiskyt kortyolva és szivarozva, de legfőképpen - távolról.

* * *

Bár akartam haladni a Frontline-nal, nem ment. Mindegy, az Ep.2. eddig két, általam elég mérvadónak tekintett embernek tetszett, az Ep.3. is egész jól indul... és hogy mikor tudok haladni? Ördögűzősen: "Sometimes..."