Mai mottónk: "Not... one... step... backwards!" (- komisszár a Call of Dutyban, a Lemmingrád (amúgy persze Sztálingrád)-pályán)

Jött az ősz. Esőstül. A cipő, amit emiatt kénytelen voltam felvenni (mert zárt), meglepően kényelmes. Az irodában félhomály, mert ha felkapcsoljuk a fénycsőbe oltott repülőtéri reflektort, öt perc múlva kisül a szemünk. Későn feküdtem, korán keltem, mégis jobban vagyok, mint tegnap, elsősorban azért, mert végre megtaláltam a gyógyszereimet és ha már ott voltam, be is vettem őket. Normális emberéknél ez úgy szokás, hogy először megküldik kemikáliával a kórokozókat, és csak utána engedik rá az immunrendszert, de én már csak ilyen kísérletező egyed vagyok.

Pénzem alig, időm még kevesebb, a Másfélmillió TP Magyarországon-projekttel meg el vagyok maradva, mint a borravaló. Jippijáé.