Hihetetlen dolog végre túllenni valamin (jelen esetben a fordításon). De lehetnék túl munkán, a határon, a csúcson, az összes elképzelhető társadalmi konszenzuson is, azt' mégsem vagyok.
Bár tegnap gyúrtam lelki izomzatra: addig csapkodtam érzelmi baltával az Írókörrel összekötő kapcsot, amíg bele nem tompultam. Most jó. Még pár ilyen gyakorlat, és végre közömbös leszek. Hohó, és nem kell rendkívül férfiatlanul elszomorodni, amikor belegondolok, meg tanácstalankodni, meg vergődni az ellentétes érzések között. És nem kell magamra venni olyan problémákat, amiket mások alkottak meg, és csak mások oldhatnak meg (hiszen én a probléma része voltam, nem a megoldásé). Végre nem a kezeim között fog megdögleni az a csoport, ellentétben az előzőekkel. Hanem máséban, már ha egyáltalán - hiszen ne becsüljük alá a lelkesedés hatalmát.

* * *

A karrierem szárnyal, egyre magasabbra tör, hamarosan már a puszta életbenmaradáshoz is maszkra lesz szüksége, és sűrű szövésű lepkehálóval fogdossa össze magának a zokszigént.

Mivelhogy:

"Tisztelt Srakker Úr!

Értesítem Önt, hogy a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. ésvi XXIII. törvény 25. § (1) bekezdésének b) pontja alapján - 24. § rendelkezéseire figyelemmel - fizetési fokozatban történő előrelépése miatt 2004. február 20-ai hatállyal átsorolom Önt az I. besorolási osztály, fogalmazó elnevezésű besorolási fokozat, 3. sz. fizetési fokozatába.

Ennek megfelelően havi illetménye a következő:

(...)

További munkájához sok sikert és jó egészséget kívánok!

Budapest, 2004. február ,, ,,


Üdvözlettel:
Nagyon Nagyfőnök
Big Cheese"

A bürokrácia akkor a leggyanúsabb, amikor kedves akar lenni. Az alien is akkor kelti a legnagyobb visszatetszést, ha dörgölőzni próbál. A tényhez hozzátartozik, hogy bruttó keresményem alapján már éppen többet keresek egy bizonyos társasház gondnokánál, a részfeladat teljesítve. Ez Misztörendőzánnak mindmáig nem sikerült.

* * *

Találtam egy nagyon súlyos szuperhős-képregényt, politikailag abszolút inkorrekt, ostoba, őszinte módon klisészerű, de arrrgh, valamiért mégis imádom.

Jóvan, infantilis is vagyok, jegyzetelek ám. De ha már belekezdtem, folytatom is.

A minimalista geek-képregények táborának jeles képviselője a Real Life. Ha másért nem, a grafikai megvalósításért mindenképp érdemes egy pillantást vetni a Mac Hall archívumára, amely a klasszikus koleszos-poénkodós-kicsitkockafej-naplopó figurák állatkertjéből importálja a szereplőket. Némileg rosalindásan viszkózus (értsd, úgy gördül, mint egy tányér zselé a Kisalföldön) történetbonyolítása ellenére üde darab a Freefall, különösen az első kábé kétszáz részt érdemes figyelni, ott szédületes az elkövető. Ami azt illeti, itt lehet olvasni magyar fordításban is. Zárásul a Player vs Player Online kerülne a javasoltak listájára.

Van még, de ez is elég kattintásba fog kerülni. És most gondolkodjunk el, mennyit is dolgozhatok, ha mindezt tudom. Elégedjünk meg annyival, hogy döbbenetesen kiválóak az informátoraim, és tényleg maradjunk ennyiben. Jó? *szigorúannéz*