Szakemberek szerint biztos és egyértelmű jele annak, hogy valaki túl sok második világháborús forrásirodalmat olvasott, ha valaki náci utcának olvassa a Váci utcát. Márpedig ma reggel ez történt.

***

Tegnap este jó anyám, aki amúgy egy lelki bajait alkoholkúrákkal ápogató irgalmas szamaritánus (asszem, nem bírnám végigasszisztálni két kollégám danaganatos betegségben történő elvesztését, de ő valahogy magára rakja a megnyugtató vigyort, és cseveg velük, és felvidítja őket, pedig tudja, hogy meg fognak halni)... éppen leteszi a telefont, mert épp egy kolléganőjével beszélt az épp aktuális helyzetről.

Párbeszéd:
- Tudod, Srakker, ezt nézitek el, ti, fiúk. Elmentek a fontos dolgok mellett.
Srakker felnéz a fordításból, ami legalább annyira szívesség, mint pénzkereseti lehetőség, és éppen aktuálisan a barlangostestét térfogatarányos hetvenöt százalékban a kezében tartott regényrészlet tölti ki
- Mi mellett?
- Az élet mellett.
- Hogy érted?
- Hát, ti hazamentek a napi nyolc óra munka után, és nem szóltok semmit a másikhoz, talán csak söröztök, és...
Srakker hülyén néz, hát bazmeg, nem láttál te még engem sörözni, mwuhaha. Meg egyáltalán, az én érzelmi félrekalibráltságom nem a barátság szintjén nyilvánul meg, és szeretném, ha este tízkor nem emlékeztetnének arra a bizonyos másikra.
- Ezzel szemben mi - folytatja zavartalanul jóanyám - ötven percet beszélünk telefonon, mert munkaidő közben az ilyesmire nincs időnk... ezért mentek el az élet mellett.
- Aha. Tudod, mi sem tepsiből mászunk ki reggelente.

Csönd lett, sértődött csönd, és én egy pillanatra elég rongy embernek éreztem magam. Mert már a következő másodpercben tudtam, hogy nem engem akart lenézni, hanem azt akarta, hogy valaki ismerje már el a teljesítményét. És én elismerem (csak azt a gyereknevelési modult, bazmeg, azt kellett volna...). És hogy más kárán tanuljak, meg is kell mondjam, különben szart sem ér - aztán persze későbbre hagytam, és aktualitását vesztette az egész. Hogyan sebezzük meg rokonainkat apró lépésekben, könnyen, gyorsan, hatékonyan, első lecke. (Azt' meg csodálkozunk, hogy semmi sem működik.)