Tehát tegnapelőttel érdemes kezdeni a dolgot - azóta sem állt be fergeteges változás az életvonalamban, vagy mi, de érdekes két nap volt.

Tehát szerdán elbúcsúztattuk gyakornokunkat, aki két nappal a gyakorlati idő lejárta előtt két nappal tudta meg, hogy mégsem tartanak igényt a szolgálataira, valami humánerőforrásos hölgytől, nem is a közvetlen főnökétől. Beleröhögött a telefonba a hír hallatán. Mondjuk, azt azért még hozzá kell tenni, hogy számítani lehetett a távozására: a szakmai hozzáértése egy dolog, az meg, hogy milyen képet sikerült kialakítania magáról a kezdeti időszakban, na, az egy másik. A túl magabiztos emberek erre szoktak rába...baltázni. (Viszont tízből hétszer du... sikerrel járnak.)

***

Annak ellenére, hogy szerdán lecsusszant öt korsó Oktoberfestbier, és kétszer négy cent Jäger, várakozásaimmal ellentétben nem lettem olyan másnapos, mint a disznó, sőt, szinte egyáltalán nem - hacsak nem számítjuk ide, hogy valahová eltüntettem reggel egy liter ásványvizet.
Folyamatosan növekvő alkohollebontási kapacitásom felesleges hangsúlyozása mellett ennek a bekezdésnek az ad apropót, hogy a MOM Parkban található Paulaner Sörház véglegesen és visszavonhatatlanul levette termékei listájáról a Paulaner Salvatort. Nincs többé homloklebeny-szottyantó. Nincs többé Ütőgép Állat. Nincs többé "három korsó sörtől kidőltem, bazmeg". És nem is azok a gyerekes versengések hiányoznak, hogy három, vagy négy korsótól álltunk-e fejre, és azon mértük a fejlődést - sokkal inkább az a beteges kanalas orvosság-íz, amellyel először furcsálkodva ismerkedtünk, majd megkedveltünk, és később a mezei lagerek haloványnak és ízetlennek rémlettek mellette. Az üzlet megöli a legjobb dolgokat.

Francba.

***
A tegnapi nap azonban meglehetősen váratlanul zárult, bár premoníciók jöttek csőstül - például az, hogy négy órától kezdve nem látszottam sokkal többnek egy jól konzervált zombinál. A fejjel sarokba támaszkodás és hörgés aligha segített sokat az imidzsemnek, pedig ez történt az irodámban, 16:15-kor. Aztán felidegesítettem magam a saját tehetetlenségemen, így egész jól bírtam egészen addig, amíg végül el nem aludtam a 3-as villamoson, Rammsteinre, Kornra és Marilyn Mansonra. (Nem akarjuk tudni, mi került ezalatt a tudatalattimba, ugye, drágaszágom?)

És csont nélkül beszoptam azt is, amikor Miszterendőzán egy ötven éves kőtörő munkás minden szakmai fensőbbségével a hangjában bejelentette, hogy "Srakker, csak egy hétig végeznél valami tisztességes munkát a versenyszférában, akkor látnád, hogy milyen az, ha széthajtanak, és nem rínál annyit." Rohadt ex-APEHesek, nem lehet bennük megbízni. Öt percig szégyelltem magam, akkor kezdett el valami tébolyító módon röhögni. Be fogom panaszolni a Temporálisan Agyhalottak Érdekvédelmi Szövetségénél. Több magas beosztású politikus van alapító tagjaink között.

***
Megint belefutottam egy írói blokkba, most tervezem körbesétálni. Megoldjuk, megoldjuk. De közben konstruktívnak is kéne lennem írókörileg, és ehhez most nagyon nincs kedvem. Szétmászkálnak a gondolataim, mint csótányok a méregszekrényben...