Igen. A helyzet az, hogy az utóbbi időben hamarabb száll el az agyam az indokoltnál, de ezt szinte csak az Írókör váltja ki belőlem. Ennek alighanem az lehet az oka, hogy három éve cipelek magammal problémákat, és amikor felmerül a kérdés, hogy mégis, mit adtak nekem a rómaiak, egyre nagyobb súllyal esik latba a kezeletlen konfliktus.

Hát így. Hülye vagyok, nem tagadom, és sokkal érzékenyebben és agresszívebben reagálok a kérdésre, mint azt racionális és bölcs emberektől várni lehetne. Tanulság: ezért nem érdemes ennyire elfajulni hagyni az interperszonális gikszereket, mert utólag még az értelmes meghátrálást is összemossa a szelektív memória a meg-nem-becsültséggel, és ösztönből olyan rossz tulajdonságokat, motivációkat feltételez bizonyos szavak és tettek mögé, amik nincsenek ott. Az előítélet mintájára létezne utóítélet is?

(Kérdésünk a publikumhoz. Tessék megmondani. Miért vagyok épp ebben a kérdésben ilyen marha? Úgy értem, amikor másban egész ügyesen lavírozok.)

*/me befizet egy új személyiségre*