Hát de bah.

Dupla bah, annyi felkiáltójellel, hogy az már az elmebaj biztos jele.

Bízom benne, hogy általam virtuálisan félig és félreismertek ráérnek pénteken is - hőn szeretett Lúzerkommandóm ugyanis rendszerint magának követeli a szombat estéimet. Amennyiben nem, az irgalmatlan vedelés nem marad el (ne nézzetek így, szoktam én azt bírni, csak a másnapjaim tragikus nagyjelenetek), csak a helyszín változik. Valamikor meg köll menteni a világot.

Igen. Geek vagyok. Az a hülye, hűséges típus, különösen, ha van kihelyezett lelkiismeretem (jelen esetben Rejtő-hős).

Loser Commando on the loose...

Még negyvenkilenc oldalnyi fordítani valóm van, és még három napom. Képes leszek rá, akárki is megmondhassa. A sztori még mindig nem egy hídehajde, szerintem nem nekem kéne ezt csinálnom, mert reszket a kezem a shift+del-en, hogy kihagyjak egész bekezdéseket. Mindezt azért, mert nem szolgálnak semmilyen épelméjű célt (nagy az arcom, persze, tudom ám én, hogyan kell írni, valahogy mégis a szóban forgó íróember lett nagy siker a könyveivel) - dehát egyrészt van egy olyan, hogy szöveghűség, meg az, hogy leütésre fizetnek. Tehát én le fogom fordítani, ahogy azt illik. Ha bele is szakadok, mint darázsfullánk az irharétegbe.