Mit tegyünk akkor, ha a frontszolgálaton megmaradt alkisközépvezetők a munkavállalói rinyának köszönhetően biztosítanak egy szabadnapot? Úgy van, pontosan, el kell menni berúgni. Xenával immár szeszbruder-szeszschwester viszonyban vagyunk, köszönhetően annak az anyai ágon öröklődő képességemnek, hogy tetszőlegesen kiválasztott katolikus szentet (az életműködés hiánya enyhe akadály, de leküzdhető) is hajlandó és képes vagyok leitatni. A családi legendárium tele van ilyen sztorikkal, és most, végre, őseim nyomdokába léptem.

Legyünk tehát másnaposak, kicsit, egy fogzománcgyengítő róka-rege-rókát követően, majd küzdjük le a dehidratációs tünetegyüttest 10:00-kor, pontban, hogy büszkén és boldogan tekinthessünk a jövőbe. (Megfigyeltem, hogy józanul fáradtnak és kialvatlannak tűnök. Részegen és másnaposan viszont feltárul énem vonzóbbik oldala, amúgy folyamatos hunyorgásom elmúlik, sápadt arcomon mosoly árnyéka üt tanyát, és egyáltalán, jóval megnyerőbb az összhatás.)

Aztán menjünk fel a csetre, hogy Gótügynök bearanyozhassa a napunkat a következő mondat valamelyik közeli rokonával: "Iván vagyok. Igérem, amint elkezdtük a kezelést, már napokon belül új fényben látják majd eddigi életüket. A tréning alatt megtanulunk majd örülni olyan dolgoknak, mint egy ép borda, vagy egy átaludt éjszaka."

Képregény- és rajzfilmimádó énünk ujjongjon és örvendjen, mikor meglátja, hogy már működőképes változata létezik az exoskeletonnak, és azt a paradox helyzetet is ízlelgethetjük, hogy egy találmányt valószínűleg előbb alkalmaznak a polgári életben, mint a haditechnikában. Hiszen gondoljunk bele: egy tűzoltónak vagy egy katasztrófaelhárítónak nagyjából tökmindegy a zajtényező, vagyis az, hogy egy fűnyíró-hangú izébe van beforrasztva, miközben éppen kimenti a romok alatt rekedt áldozatokat, sőt, még extra oxigénmaszkot is vihet magával, mert a külső váz úgyis elbírja a terhelést. Kérdés persze, mikor lesz pénz arra, hogy piros páncélos csávók vágjanak ki minket, ha szerencsétlenül járunk. De azért mégiscsak örülök.

Láthatunk ilyet is, megdöbbenhetünk, és kinyilatkoztathatjuk, hogy "Hát ez kész, ezt nem hiszem el", hátha ettől elmúlik, de persze nem fog.

Egy váratlan Internet Explorer-összeomlásnak köszönhetően elveszíthetjük a gondosan összebütykölt postunkat.

* * *

És szörnyülködhetünk a madridi események miatt. Ezúton is részvétem a hozzátartozóknak és az áldozatoknak, nem mintha bármit is számítana.

* * *

És jól palástolt másnaposságunkkal mehetünk pszichológushoz munka után.