A világ, ügynökszemmel

Láttam tegnap a MOM Parkban egy nagyon laza yuppie embert, aki még a Smatchban is annyira fontos volt, hogy zsebre vágott kézzel, márkás zakóját hátratolva sétált fel-alá a pult mellett, nézegetve a húsárukat. Valami hét éves lány rohangászott körülötte, láthatólag majd' megveszett a szülői figyelemért és elismerésért, de kreténünk alig figyelt oda rá, szemkontaktus szinte nuku.
Faszé' játszod a fontosembert, gondoltam ekkor én, aki működőképes családot eddig csak a mesekönyvben láttam, amikor még pár évig ennek a kölöknek, hacsak végképp el nem baszod, úgyis te leszed a legfontosabb. Utána meg már akármit is csinálhatsz.
És egy pillanatra nagyon komolynak, hozzáértőnek és megfontoltnak éreztem magam, azután szerencsére rámjött a nikotinéhség, és elindultam végre haza. Este jóéjtsör, nem kéne rászokni, de most jól jött.

Kijöttem az írói kátyúból, tudom már, merre fog haladni a sztori következő 30K-ja. Most 60-nal vagyok elmaradva, hála a fordításnak, és a saját nyavalyáimnak. A fene se tudja, hogy hozom ezt be.