Naiv Szupermen feldobta a szombatomat, igaz, Bright kárára. Történt ugyanis, hogy házibulin vettünk részt, ahol Naiv Szupermen lejárt szavatosságú poénokkal zaklatta Brightot a fogyókúráját illetően (fogalmazzunk úgy, hogy mindannyiunk kisöccse már nem volt egészen színjózan). Ez már egyébként lassan másfél éve megy, kisebb-nagyobb kihagyásokkal, de szerencsésen feledésbe merült a legtöbb résztvevő esetében, ami azért is különösen hasznos, mert ezeknek a poénoknak a nagy része egyszerűen unalmas már. De olyan aljadék volt, hogy néha átütötte az önuralmamat, és nekem is röhögnöm kellett.

Ezek után meséli másnap (kicsit sem volt ám szűkre húzódva a szeme, dehogy), hogy "Tudod, ma, amikor felkeltem, próbáltam bocsánatot kérni tőle a jabbás poénokért, mert úgy éreztem, hogy nagyon aljadék voltam vele, de csak röhögött, hogy Ho-ho-ho, megnyomott egy gombot, én pedig a rankornál találtam magam."

Na, ott lefagytam. Mi történik majd itt, ha netán úgy igazán bevezetődik a Nagy Pesti Élet alkoholgőzös bugyraiba?