Salátát zabálok. Cukor nélkül iszom a kávét. A cigi is csak módjával fogy. Súlyzózom, igaz, nem valami egetverő tömeggel, de mégis. Ha minden igaz, Faarccal elmegyek aikidózni, csak meg ne unjam, mikor az első negyven alkalommal feltörlik velem a padlót. Mi ez itt, kérem? Forradalom?

Emellé a bőröm megérezte a tavaszt, és úgy kipattogzott, hogy kínomban már azzal védem magam, hogy fejbelőttek sörétessel, de már gyógyulok. Kevesen hiszik el.

Ennél rosszabb, hogy ma kábé annyira vagyok nyugodt, mint egy amfetaminfüggő csivava, emellett a humorérzékem sem szárnyal az egekben, emiatt lehet, hogy voltak sértődések is - kicsire nem adunk, hej, vonuljon tovább a had. Most legalább két napig energetizáltan és rosszkedvvel viseltetem a világ viselt dolgai iránt. Most a homicid idióta rázza a ketrecet. Torzak ezek a hangulatváltozások: amíg gépeltem, kábé kétszer fordultam át a begótulásból a "mosmá szétszabok valakit de dúlván" effekten keresztül a vidám, önfeledt kacagásig mindenfélébe.

Ma megint pszichológus, most aztán már tényleg kéretik prezentálni valamit, mert morcos leszek.

Mire befejeztem a postot, felfordult a gyomrom a Happy Tree Friends egyik epizódjának megtekintése nyomán. Csak vészhelyzet esetén alkalmazandó! Vizuális fantázia ellenjavallt! Nem adok linket, keressetek rá, ha érdekel. Én ugyan nem fogom magamra vállalni a lelki torzulások okozásának vádját. Kicsi, aranyos plüssállatkák, amint a lehető legkegyetlenebb és grafikus erőszakkal teli módokon haláloznak el - hát miféle perverz az, aki még ennél is többet akar? Iszonyú.

Wheeee. Aludni kéne menni, akkor nem baszok ki magammal.