Na. Újabb fázis, ez lesz a legborzalmasabb, még csak nyolc órája tart, de már szenvedek, mint aki jancsiszöget ebédelt. Ugyanis leszokom a dohányzásról. Nem leszokóban vagyok, meg most egy kicsit kevesebbet, meg fokozatosan csökkentem, hanem úgy NEM. Niem lesz többé cigaretta. Se Marlboro, se Lucky Strike, se Dunhill, se Benson&Hedges.

Hiányzik, hiányzik, hiányzik. Most ásványvizet vedelek, Theodorát, hogy pontos legyek, és szenvedek nagyon, holott még csak most kezdtem bele. Mi lesz itt? Végül is mindegy, készültem, van nálam rágó a kisebb elszállásokra, meg valami sajt az éhség leküzdésére. Nem ingunk meg, nem adjuk fel, a jókurvaanyját, nem azért adtam ki egy valag pénzt Nicobrevinre. Aranyárban van az a szar, remélem ezek után, hogy nem a placebo-effektre játszanak. És nézegetem ezt a vadonásúj XTC- guaranás, koffeines, taurinos blaszterlötyit az asztalon, amivel fenyegetem a vastagbelemet, hogy megiszom, ha rosszalkodik. Egyelőre törékeny az egyensúly, a tárgyalások folynak.

Tegnap megnéztem a Firefly CD-t, ami kalandos úton jutott el hozzám. A Serenity című, eredetileg indítónak és háttértörténetnek szánt rész volt rajta, súlyos darab- Nem csodálom, hogy a sorozat, bár csak 15 epizódig húzta a pöcsköszörű Fox agyaskodásainak köszönhetően (egy ilyen banda szvsz kész aranybánya amúgy), jelentős rajongótáborra tett szert. Jó, bár ahogy az egyik hazai kritika fogalmazott: "Félreértés ne essék, a Firefly csak egy tévésorozat volt, nem orvosság a rák ellen, és nem a legnagyobb ötlet az előszeletelt kenyér óta, én pedig bármikor vállalom, hogy erősen elfogult rajongó vagyok. Ezzel együtt, ha látja az ember a sorozatban rejlő lehetőségeket és azt a minőséget, amin mindez megvalósult, nehéz nem dühöngeni a megszüntetése miatt. Én reménykedem a készülő mozifilmben." Bár én még csak a pilot epizódot láttam, azt hiszem, erősen anyázni fogok magamban, amúgy is alkalmas rá a hangulatom.