Agresszió.

Kedvem lenne hátrarúgni a széket.
Kedvem lenne letépni a fejemről a fülhallgatót, és a sarokba vágni.
Kedvem lenne földhöz baszni az egeret.
Kedvem lenne trágár dolgokat üvölteni.
Kedvem lenne vádaskodni.
Kedvem lenne bevágni magam mögött az ajtót, hogy repedjen a tejüveg.

Mindehhez kedvem lenne, tetszőleges sorrendben és kombinációban. De én, kérem, józan vagyok, megfontolt. Megbocsátó és elfogadó mások hülyeségei iránt. Ha nem lenne ilyen nehéz, sokkal elégedettebb lennék magammal. A jellemfejlődés meg egyre késik.

Rohadtul szeretném sajnáltatni magam, de a harci helyzet az, hogy erre valójában az égvilágon semmi okom. Vagy nagyon bölcs vagyok, vagy nagyon szerencsés, vagy még van itt valami, ami miatt az Élet, az Univerzum, meg Minden versenyt dörzsölgeti a kezét.

Valamiért az utóbbira tippelek.

No, kerítek egy lemezt, azt' hazacipelem a Frontline doksiját, és közben halványan aggódom, hogy fogok kimászni a hirtelen meló alól. Csak annyira, hogy az ingerküszöböm inkább ingerároknak legyen tekinthető.

"I'd drop a bomb on this City. A contraceptive bomb." Mwuhaha, drága város, itt jövök én.

Amúgy teszt.

You're
the United Nations!

Most people think you're ineffective, but you are trying to
completely save the world from itself, so there's always going to be a long
way to go.  You're always the one trying to get friends to talk to each
other, enemies to talk to each other, anyone who can to just talk instead of
beating each other about the head and torso.  Sometimes it works and sometimes
it doesn't, and you get very schizophrenic as a result.  But your heart
is in the right place, and sometimes also in New York.
face="Times New Roman">Take the Country
Quiz at the Blue Pyramid