Valakinek a virtuális életéről a VÁTI Területfejlesztési Igazgatóság honlapjára irányítottam át magam, majd bezártam a böngészőt. Nem kritika, lúzerség.

Pincér, ma is mulatunk. Adjon egy Panadolt, de ma tényleg kirúgok a hámból - Red Bullal kérem, keverve, nem rázva. Ráadásul a melegre való tekintettel (ez aztán a horrorpornó, nem az, ha szájba b.sznak egy baltával) zakó nélkül jöttem dolgozni, a látvány ellentmondásos, de mégis inkább komikus. Mégis volt, aki megdicsérte egetverő újítási készségemet. A reakcióidőm olyan, mint egy vödör szélhűdéses csigáé - ilyen az igazi extrémsportos hivatalnok. És ráadásul itten nekem elvileg búcsúvedelésem lesz ma (az Elátkozott Szék újabb áldozatot követelt egy gyakornokszemélyében, és már fogyasztja is a negyediket), megadjuk valakinek a módját keményen. (Igen, Zergling, tudtam, és mondtam is, hogy elfelejtek valamit. Ez volt az.)

A Frontline - BuRMa három, előzetes elképzeléseim szerint igen betegesen jól megrajzolható panellel gazdagodott, de hát perrrszeee, hogy otthon felejtettem. Ergo akkor sem fogok ma haladni, ha véletlenül békén hagynak a hülyeségekkel. (Remélem, találunk olyasvalakit, aki az idiotizmusainkat képes nem egyszer, hanem sokszor egymás után változatlan hipertökéletességgel valami médiumra vetni - a spiritisztákkal amúgy is Dunát lehet rekeszteni, az, hogy néhányat összefirkálnak, ne legyen akadály -, miközben iránymutatásaink legjobb esetben is irodalmilag kriptikusnak lesznek nevezhetők. Valamint tesztelni kell, hogy mennyi párbeszédet bír el egy adott panel, mennyi narrátori fecsegés szükséges és hogy mennyi dumát érdemes egyáltalán elröffenteni.)

Körlevelet írok, fénymásolok - a gyakornoki idők sosem múlnak el teljesen. (Zergling, ez a képregényt neked látnod köll.) Néha anyázok. Amúgy minden a legnagyobb rendben.