I can't believe it's over. Szép munka a hölgytől, szép munka, hogy akkor is befejezte, amikor már semmi anyagi haszna nem származott belőle, csak a műve és a rajongói iránti elkötelezettségből. Így kéne nekem is, csak valaki adjon egy új agyat, és menni fog. Egy új test se ártana, de ezt már mondtam, oszt' mégse lett, és különben se legyünk telhetetlenek.

Pénteken Rejtő-hős követett el vizuális merényletet ellenem. Ha belegondolok, hogy csak a kedvemért vállalta a The Good Shoppe borzalmait, könny szökik a szemembe, de azért mégis inkább halálra rugdosnám egy állatfejes mamusszal. Hogy miért? Ezért e.
Ez az ember g*ci. Megláttam, felsikoltottam, felröhögtem, megfenyegettem, lefényképeztettem, eltüntettem, hazavittem, megmutattam, feláldoztattam valami megnevezhetetlennek. Azóta se tudjuk, mi történt.

Oh, igen, aztán, amikor az ember szombat hajnali kettőkor a Counter Strike kommandósait idéző mozgással vonulhat végig a Rákóczin, előretartott képzeletbeli pisztollyal, és bezsebeli azokat a pillantásokat, amelyek kizárólag akkor járnak, ha a te hibádból valaki, aki amúgy egészen kedvel, szeretne valahol másutt lenni, és őszintén letagadni, hogy valaha, bármiféle köze volt hozzád. (Ilyenkor a képzeletbeli pisztoly egyébként jó szokás szerint követi a szemmozgást, így a zebrán való körülnézés ki-mon-dot-tan látványos.) Kiben mi marad meg. Mert úgy döntöttem, nem érdekel most más, mert pillanatonként úgy hiányzott a szűrőbetét a számból, mint még soha, mert már megint a más pénzén ittam, mert majdnem bealudtam a diszkóban - ahova azóta sem értem, miért mentünk -, mert vicces volt, de néha kicsit talán hosszú szünet telt el két értékelhető benyögés között.

Szombaton délelőtt olvastam. Váltva keltünk Zerglinggel - ő kizombult fájdalomcsillapítóért, anélkül, hogy felébresztett volna, majd, miután megszerezte, bealudt; én meg, miután visszatérése után aktívba rugdostam a kijelzőket, olvasni kezdtem, és ötig abba se hagytam. Hiányzott már a ponyva-adagom. Aztán Starfuckers, Inc., másnéven kicsiny, ámde annál ütőképesebb űrgárdista kompániánk újabb kalandjait játszottuk el. Előkerült néhány hipersúlyos benyögés a papírokról, amelyekre jegyzetelni szoktam.

"Ne haragudj ezekre a fiúkra, Robert, mert ezek olyanok, hogy lelőnek..." - Osborne

"Mi az, hogy démon? Mert azt, hogy elpusztítani, azt értjük." - Zergling

"Hát nem tudom, nincs igazán sok kedvem ahhoz, hogy kiszedjem a nyúltagyát a fülén keresztül egy rozsdás szemöldökcsipesszel..." - Srakker

"Persze, meg kiteszi a reakcióidejét a pohárba, mint más a protézisét..." - Zergling

"Ha szájon vágod, kőpor szitál, nem vér." - Zergling

"Olyan szocreál arcberendezése van." - Srakker

Vasárnap ittam, játszottam, hazamentem, ebédeltem, ettől eltekintve semmi érdekes nem történt. A mai nap meg... gyönyörű, na. A Faszság kódnevű feljegyzés vándorlása során újabb meg újabb adag fost zúdít a nyakamba, mert ez egy ilyen magassági felderítő feljegyzés. Kurrrrvaanyját.