Höhö. Tegnap Xena felajánlotta, hogy kiríhatom magam a vállán virtuálisan, ha már, de inkább kuponra váltottam a lehetőséget, mert:

-a százötven kilós hónaljdisznó és a Mázlifaktor-angyalka megalapította a Pénzügyi Segélykommandót, és most kánonban küldik az áldást, egyelőre nagyon úgy tűnik, legalábbis. Nem központi költségvetés-szoppantóan nagy összegekről beszélünk, kérem szépen, de nekem nagyon jól fog jönni. ("...gyere papához, úúúgyvan.") Nekem, aki rendszeresen, lendületből lefejeli a hónap végét, és úgy tántorog keresztül az utolsó héten, mint egy jól-rosszul összefércelt financiális zombi, ennél jobb hír kevés van.
-mert letudtam az egyik ostoba feladatot, úgy tűnik.
-mert fel vagyok pörgetve.
-mert úgy érzem, hogy el tudnám énekelni a Life of Agony-tól az Other side of the rivert, de a Heroin dreams-t egész biztosan, és az utóbbiba még csak bele sem roskadnék talán.
-mert végre, hosszú késéssel megnéztem a Chihiro szellemországban c. örökbecsűt, és megint van kedvem haladni.
-mert már mocorog a fejemben az a mondat, amit egy plazmavetővel felszerelt nehézpáncélos mondhat ellenfelének:
"...felsütöm az árnyékodat a falra, kicsipöcs!"
-mert van kivel játsszak, van kivel röhögjek, van kivel borongjak és van kivel vedeljek, és már ezt sem mondhatja el magáról akárki.

Szóval nagyjából rendben vannak a dolgok.
* * *

Gótügynök képzeletbeli párbeszéde az óvodában:
- Az én nevem... MARI NÉNI! Megértették?
- Néni igen néni!

Ááállat.

* * *
Rejtő-hőssel beszéltünk két-három napja, vagy valahogy így, a blogokról. Nem véletlen, hogy anno így tudtunk együtt dolgozni - és várhatóan a jövőben is tudunk majd -, mert a változatosság kedvéért ezt is hasonlóképpen látjuk. Vagyis hogy a blogolás mindkettőnk számára elsősorban szórakoztatási és exhibicionizmus-kiélési célú tevékenység. És nem, bizonyos dolgaimról nem fogok a blogon értekezni, jé. Ez egy szórakoztatni, néha elgondolkodtatni kívánó szösszenet. Hogy hogyan lehet látni ugyanazt a darát, ami naponta körülvesz, és a fel-feldobott követ, ami valahogy mindig rámesik, pedig még ki sem mondtam, hogy Je. Élveboncolás, olykor, betegebb érdeklődésűeknek. Nem szeretném viszont, ha érzelmi dagonya lenne, ahová visszatérhetek meghempergőzni, ha épp szomorú dolog előmászni a zugomból.

Ars poetica, hát persze.

* * *
Hivatali párbeszédek #10

Misztörendőzán: - Srakker, hogy állsz azzal az izével, tudod...
Srakker: - Ja, azzal? Hát, bazmeg, az nem csak hogy bumerángra van kötve, de még gumikötélre is, hogy biztos el ne vesszen.