Olyan punnyadék vagyok, hogy ha most megkapnám a 28 nappal később vírusát, csak ülnék a székemben, és az időszakonkénti vesetépdesés helyett görbeteg középső ujjamat mutogatnám a világnak. Reggel iszonyú módon durcás voltam a világra, de, meglepetésre, ettől semmi nem változott. Most vagy hat csészényi kávé lötyög a hasamban, de mivel nincs agyteljesítmény, amit szorozgathatna, az eredmény közelíti a nullát.

Tegnap megalakult a Bastardo Racing Team, köszönhetően Zerglingnek, aki inkább ösztönösen, mint előre kiszámítottan, de olyan gusztustalanul vezetett olykor a Need for Speed: Undergroundban, hogy a térdemet csapkodtam a röhögéstől.

A pszichém két ébresztő maflást kapott az arcába. Egyet Pszich2-től, egyet meg az esti sörözéstől. "Mindig egy pohár sörnek indul, aztán lám, mindig mi lesz belőle." Elszívtam egy cigarettát egy óvatlan pillanatban. Francba, hogy még mindig nem vagyok immunis. Francba, hogy várhatólag már nem is leszek. Francba, hogy megbotlom. Nem szabad ilyen könnyen megbocsássak magamnak.

Most várom, hogy a munka-gumilaszti, amit reggel elindítottam, visszajöjjön, és hozza a haverjait is.