Hogy na de akkor most önhatalmú pihenés. Meg még anyátokba is elmentek ti gyalog, kedves munkámat véleményezők, na de most komolyan. Én két-három hetet, de mégis inkább másfél hónapot szánok rá az életemből, ti két-három napot, és ti mondjátok meg, hogy az én munkám milyen? Ne tessék már engem ezzel hergelni.

Nem azért, mert akkora a szakmai büszkeségem. Nem azért, mert ott voltam, ti meg nem. Én is elnézhetek dolgokat, sőt, el is szoktam, de nekem ti ne adjatok pluszmunkát, drága egy irodai betyárjaimm, csak azért, hogy fontosnak érezhessétek magatokat.

Teccik érteni?