It's just an anchor on my heart
It's just a tumor in my head
And I'm in the dark
Jaj, jaj. Az önsajnálat élményét nagyban rontotta az, hogy le kellett ebrudalnom az éjszaka a hangszálaimra telepedett szerves ragacsot. ("Would you cry for me? Grüeehj, hráák.") De mivel kontrollált körülmények között roskadtam magamba, rájöttem, hogy rettenetesen komikus az, amit valójában művelek. Ugyan, most mit vegyek ezen az egészen komolyan? Borostás, cseppet sem klasszikus, de annál inkább geoid arcélemen széles a vigyor. Nem akar múlni. Csak kihívásnak ne vegye ez a ragya valóság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése