hétfő, október 18, 2004

A hétvége mottója: Refuse / Resist. (Refuse to move, resist the temptation to do so). Több buliba is hívtak, de a szervezetem úgy döntött, hogy mi most pihenni fogunk. Mert szép dolog, hogy hétközben éjfélig iszom a sört, utána fél hétkor kelek és egy vagy két XTC-vel bikázom be az agyam, de hosszú távon nem tartható. Akkor véglegesedett bennem az elhatározás, amikor frissen mosott hajjal, frissen borotváltan álltam a tükör előtt - már a hab nagyjától is sikerült megszabadulnom, amely a fül- és orrcimpáim leglehetetlenebb helyein növesztett tiszta-fehér protoplazma-csápokat -, és visszanézett rám egy fáradt, leharcolt madárijesztő, aki némán kért, hogy hagyjam ezt abba. Most. Bociszemekkel néztem magamra, és elgyengültem tőlem. Oké, bazmeg, akkor nem mozdulunk. Te lusta féreg, én. ...amúgy sem ígértem biztosra...

Hát így telt a péntek estém. Az agyam békésen elketyegett, nem kellett összehúzott szemeken keresztül koncentrálni a valóságra, hogy ki ne csússzon a fókuszból. Ha kicsúszik, ott is jó helyen van. (Így eshetett, hogy egy jobb sorsra érdemes NPC-t a célterület helyett a kontinens másik végéig kísértem véletlenül, majd otthagytam.)

Aztán a szombatom is. Lazán, nyugodtan. Zerglinggel és Festővel lógtunk - Festő le volt harcolva nagyon, mert semmit nem aludt, és a "van elég baja" nevű kórsága tovább súlyosbodott. Oké, sör az volt. De bármikor le tudok jönni róla. Ezt meg is mondtam Zerglingnek, amikor szóvá tette. Szavaim erejét némileg csökkentette az előttem álló második üveg Zipfer. Először a Kék rózsában reggeli-ebédeltünk, amúgy kalóriamentesen - fantasztikus áttörés, jihá, lobogózzák fel nekem a várost, hogy a csinosabbik pincérnő mosolyra méltatta háromfős társaságunkat. Közben Festőt a hómlesz-kinézetével zaklattuk, mert szakállat növesztett, és ettől tényleg úgy néz ki, mint egy otthontalan jeti, én meg úgy röhögtem, hogy be lettem fenyítve, hogy agyonvernek egy mokkáskanállal. Én az alkesz-mivoltom miatt kaptam. Zerglinget a kávévedeléssel molesztáltuk. Szóval elvoltunk, na. Utána elslattyogtunk Zergling ex-munkahelyére, hogy megnézzük az internetezési lehetőségeinket. Úgy néz ki, hogy 768 kbit/s-mal fogunk kolbászolni egy ADSL kapcsolaton (mert a város legközepe alkalmatlan arra, hogy holmi kábeles netünk legyen). Ezután spontán úgy döntöttünk, hogy megnézzük a Bíbor folyók 2-t.

*SPOILER! SPOILER! SPOILER!*


Vagy, másik nevén, a Bugzó folyók 2-t. Vagy Bíbor bugok 2-t, amelyik szimpatikusabb. Akkora logikai tévedések vannak benne, hogy a sztorinak a film közepére ki kellett volna esnie a valóságból a saját maga ütötte résen. Íme egy röpke lista a nyilvánvalóbb bugokról.

-a másodlagos zsaru (Reda) belépőjelentében a bekapott pofonok (tükrök, asztalok, széklábak) ellenére olyan fitt és gyors, hogy éppen csak nem bullet time. Három perccel később, ahelyett, hogy bucira lenne verve a feje, ugyanolyan széles állkapcsú csodaember, mint a bunyó előtt.

-a monostorban a barátok standard katonai surranóra cserélték a szandált. Niemans látja, de látja, hogy ez jó.

-egy üldözéses jelenet során Reda legalább száz-százötven méteren keresztül követi a nyílegyenes vonalban menekülő ellenfelet, aki nagyjából tíz méternyi előnyre tett szert. Kérdésünk, hogy miért nem rántott fegyvert és lőtte csípőn/lábon az illetőt, mikor a legközelebbi fedezék kábé tizenöt méternyire van.

-miután sikerült szert tenni egy vérmintára - egy kezet ért lövés eredményeként -, érthetetlen, hogyan nem mutatta ki a vérvizsgálat a delkivent vérében hemzsegő amfetamin. Közismert szer, és ha beteszik egy elemzőkészülékbe, a mutató kiveri a műszer oldalát.

-ugyanezen jelenet során nem világos, hogy az az eszköz, ami korábban pöccre megmondta (fél percen belül, hát világbajnok a szerkó), hogy kicsoda az illető, most mintha csődöt mondott volna, és képtelen beazonosítani a minta forrását.

-egy jelent során Niemans egy régi kocka Volvo mögé bújik, mert géppuskával lövik. De szitává. Az autó olyan, mint a tésztaszűrő, tele van kimeneti nyílással. Niemans sebesülés nélkül megússza. Legközelebb én is tuti Volvót veszek.

-a főgonosz, a német "kulturális és vallásügyi miniszter", aki persze kőnáci, mindenfajta kíséret nélkül kolbászol francia területen, olyan időben, amikor amúgy is nagy divat a terrorizmus. Ha netán kinyírják őket a franciáknál, biztos őszintén bocsánatot kérnek. Rendőreinknek mégsem jut eszébe, hogy utánakérdezzenek, mi a látogatás oka, és mi az útiterv. (Itt jegyezném meg, hogy ez már a második alkalom a sorozat kétrészes történetében, hogy náci a főellenség. Fantáziátlannak tetszik lenni.)

-a végjelenet előtt a két zsarut - hasznos dolog a géppuska - egy zárt térben megszórják, de rendesen. Az asztalok és a polcok olyanok, akár a tankpáncél: az agyatlanul lövöldöző rosszarcú lövéseit egyesével kifogják. Hogy miért nem jutott eszébe valamelyik ellenforradalmárnak, hogy repeszgránátot vágjon a két mindenlébenkanál zsernyák közé, azt nem tudni.

-dobnak viszont "altatógránátot". Jelzőfüstnek tűnik az inkább, mert a harci gázok rendszerint színtelenek, hisz' a szövetséges egységes úgyis vegyi védelemmel vannak ellátva. Vagy nem kár értük. Nem világos, miért fáradnak ilyesmivel: géppuskával elfogásra menni némileg problémás (tehát ez nem lehetett nekik parancsba adva), egy repeszgránát meg biztosabb.

-a főgonosz természetesen elmondja a sztori hátterét.

-a zsarukat megint nem nyírják ki, holott sosem lenne rá jobb alkalom.

-az Indiana Jónás-sorozatból jól ismert, több, mint ezer éves, hibátlanul működő technika, ami a kincset őrzi, itt is csapdára van kötve. Az akkor élt anyagtechnológusok porló kezét örömmel rázogatnám napestig, mert az én magnómban nyolc év alatt megnyúlik a modern technika vívmánya, a műanyag.

-a csapda természetesen működésbe lép, betör a víz. Az egyetlen hely a környéken, ami megfelelő mennyiséget tartalmaz ebből a matériából, az egy 1930-ban létrehozott mesterséges tó. A csapdát 830 környékén hozták létre, és csak a Maginot-vonal építése során jutottak egyáltalán a közelébe.

-a bezúduló víz kristálytiszta, holott a padlót vastagon borítja az évtizedes mocsok.

-a főhősök természetesen ezúttal is minden elől el tudnak futni, mert a víz nagyon udvarias, és épp egy futó ember sebességével árad be.

-végefőcím... ott nem volt bug, bár egyet mintha láttam volna átfutni a vásznon, de ezt nem erősítették meg.

*/SPOILER! /SPOILER! /SPOILER!*


Eztután vidáman szarrá áztunk az öt percre ráerősítő esőben (ez amúgy is népis sport volt), és visszamentünk a Kék rózsába, hogy megtudjuk, vajon melyikünk váltotta ki a pincérnőben ezt a fenomenális mosolygási áttörést. Ez nem derült ki, mert amíg mi moziztunk, addig szegény dolgozott, és ennek köszönhetően elfáradt. Sör letol, továbbáll. Hazamentünk, kockultunk. Ekkorra már végérvényesen lemaradtam a hétvége második bulijáról, de mint kiderült, az haláleset miatt el is maradt (nem ismertem szegény srácot), csak nekem elfelejtettek szólni.

Vasárnap hazamentem, ebédeltem, dumáltam, tévét néztem, beszélgettem, CD-t szállítottam, hazaértem, kockultam, lefeküdtem, aludtam.

That's all, folks.

Nincsenek megjegyzések: