Ma, a tegnapi csodákkal ellentétben, a világon semmi dolgom. Ez azért jó, mert tegnap volt időm és energiám pöcsölni a Frontline-nal, és be akartam hozni. Ez nem sikerült, mert otthon felejtettem. (Zergling is korán kellett, hogy keljen, mert jött hozzánk a fűtésszerelő, hogy rongyos 13 ezer forintért életet leheljen a két konvektorunkba.) Ez ösztönös reakciót váltott ki a valóságból: azonnal átirányított mindennemű munkát máshoz, hogy legyen időm meditálni önnön memóriamoduljaim működési hiányosságain.

Este egyrészt sikeresen összezördültem Zerglinggel egy kicsit, ezúton is bocs. Másrészt kiötöltem, hogyan tegyem még szerencsétlenebbé a főhősömet. Még gondolkodom, hogy tényleg ennyire diszfunkcionális életet akarok-e adni szegénynek, vagy megelégszem azzal, amit eddig elvettem tőle. Hm, hm, nehéz a döntés. Napi formagyakorlatnak egyébként is megteszi a képregényszkript-írás, egyre könnyebben megy leülni a gép elé munka után. Ha más nem, ennyi hasznom mindenképp lesz belőle.

UPDATE: helyesen írni viszont mindmáig nem tanultam meg.