Na, kapott új memóriát a gépem. 1 gigabyte ketyeg most benne, két 512 megás modullal. (És látám, hogy ez jó. Mert a Kingmax 1 gigás modul 14 ezerrel többe került volna, mint a két Samsung.) Mások, ha elkölteni való pénzük marad, cipőt vesznek, meg ruhát, meg mindenféle hasznos dolgot, amit már régóta tervezgettek, hogy megveszik, de valahogy sosem került rá... én ilyenkor még egy kicsit tupírozom a gépemet. Az egyetlen, amit nem fogok megtenni a szerencsétlennel, hogy ezekbe a mostanában divatos átlátszó, világító, ilyen-olyan LED-es házba kényszerítem (elég baj az, hogy a mostani ház illesztésein ömlik kifelé a videokártya giligülijeinek hideg-kék fénye). Néztem ezeket a baszokat a boltban, de valami pofátlan összegbe kerülnek (oké, túlfeszültségvédős tápot még venni akarok, mert nem mehetek elég biztosra, és ezekben a házakban van ilyen), mindamellett legalább rémesen rondák is. Az én gépem szép csendben elketyeg az asztal alatt, nem hivalkodik, nem süti ki a szemem, nem tolakszik előtérbe, csak megcsinál mindent, amit kérek tőle. Szerintem egy géptől ennyi bőven elég is. Hazavittem, Zergling beszerelte (imád gépeket bütykölni), összeraktam, visszadugtam, és ment. That's the way to do it.

Rejtő-hős gépének kálváriája viszont lankadatlan erővel folytatódik. Miután megkapta azokat a RAM-okat, amiket én ugyanazzal az alaplappal, zökkenés nélkül használtam évekig, még mindig resetel, mint a kurvaanyja. Tehát alighanem a táp lesz a ludas, szerencsére az legalább garanciális.

Zergling melóügye az utolsó szakaszához érkezett: jövő héten megy meggyőzni a CEO-t, hogy arra a munkára közel s távol ő a legalkalmasabb (amúgy tényleg), és ha ez sikerül, akkor örülés.

Ma nem tudom még, mit csinálok és hova megyek. Fáradt vagyok. (Mert éjfélig iszom hétköznap, mindennap, azért. Én pöcs.)

William Gibson pedig két napon belül másodszor fedezi fel a spanyolviaszt. Az információs háborút Lem már pár évtizede megírta, ezt a viccet meg már a megboldogult szocializmus idején hallani lehetett, csak Kovács elvtárssal.