Hubazmeg.

Úgy elaludtam, mint annak a rendje. 9:42-kor kinyitottam kis csipás szememet, vérerestül, mindenestül, és rájöttem, hogy nem az órára keltem. Rájöttem, hogy világos van. Ránéztem az órára, és rájöttem, hogy ez nem véletlen.

Szerencsére az égvilágon senki nem keresett a magasabb szintekről, és be tudtam sunnyogni. Misztörendőzán viszont csendben - ahem - pánikba esett, és elég sok helyütt keresett az épületen belül. Időközben szerváltam egy szendvicset, egy XTC-t és némi ásványvizet. Táskát nem hoztam, így tökéletesen sikerült imitálnom a "kiugrottam a boltba" effektust. (Tartanom kellett volna a pozíciót a hivatali álcaháló mögött. Előbb-utóbb valakiben össze fog állni a kép. Misztörendőzánban összeállt, az egy dolog, magam mondtam el neki.)

A pia az oka mindennek. (Meg az, hogy egy hülye pöcs vagyok, és nem húztam ki a fülhallgatót a PDA-mból.) Zen mestert ritkán látom, Mentorunkat szintén, úgyhogy a bemelegítő sörözés után mellettük döntöttem a mozi helyett. Sör, whisky, kávé. Bagó. Hát igen, tudok én élni. (Francokat.)

Szóval itt vagyok én, a péntek, meg a punnyadás. Jól megvagyunk mi együtt.