hétfő, október 11, 2004

Ma ismét az időmet követelte a Bizottság, halleluja. Az egyetlen jó hír, hogy a stilizált papucsállatka-mintás nyakkendőm nagyszerűen illett az egyik jelenlévő asszisztens mutáns DNS-mintáktól szemfájdító harisnyájához. Vizuálisan csak, persze, elvégre itt egy mély és komoly előadásról volt szó.

A hétvége rémisztően punnyadt lett, de nekem így nagyon is megfelelt. Kezdek kijönni a gyakorlatból piálás terén, egyre hamarabb kidőlök. Na nem mintha ezt az elméletet annyira alá akartam volna támasztani, épp ellenkezőleg. Pár sör, azt' jónapkíván. A Frontline-nal haladtam, viszont a reménybeli rajzolónkat megverték az Akácfa utcai Galéria csehó izomszagú alkalmazottai, holmi fiktív, a számlán jelentkező, az eredetileg vártnál 15.000,-HUF-tal nagyobb összeg miatt, amit az ott maradt két delikvent, hogy, hogy nem, nem tudott kifizetni. (ALERT ALERT ALERT Tekintettel arra, hogy reménybeli grafikusunk szavahihetőségében nincs okom kételkedni, javasolnám a Galéria óvatos látogatását ALERT ALERT ALERT.) Így egyelőre nem zaklattam szegényt, van neki elég baja most.

Egyelőre ennyi. A Transmet-fordításom egyelőre még nincs fent, ennek nem örülök, mert az egy dolog, hogy én kések, mint a kurvaélet - az sem az én hibám ám, mert arra vártam, hogy ellenőrizzék a fordítást, tényleg, én ám magamtól akkor se késnék, ha hideg nyállal kennék a homlokom is -, de a folyamat egyéb résztvevőitől kérném, hogy legalább ők ne késsenek, mert elég kínos ez enélkül is.

Szana de széjjel csapattam az eldákat a Dawn of War-ban, ezúttal skirmishben - végül is, csak háromszor mostak le, mielőtt sikerült, de ez ugye nem kerül be a krónikákba, mivel nincs róla mentett állás. Négy rohamozó lánctalpas bálna (leánykori nevén Land Raider) egyrészt ugye meghemperget szinte bármit, amit vézna barátaink elő tudnak ráncigálni a térkapuból, másrészt meg jókat lehet röhögni, amíg dolgoznak. Gond csak akkor van, ha a gaz és türelmetlen ellen azelőtt próbálja elfolyósítani a bázisomat, mielőtt hozzájuk jutnék. Olyankor szomorú leszek és frusztrált. ("Hé, hát a szervitort azt neee, az nem árt senkinek... csak az ágyút javítja, amit téged lő, de attól még polgári személy. Csak színes.")

Élni? Élni, azt nem éltem. Eh, well. Majd jövő héten.

Nincsenek megjegyzések: