Jól van, jól van, a fiúk a bányában dolgoztak,a zért nem volt post tegnap se.

Tehát. Kezdődött az egész úgy, hogy pénteken orvul eszerveztem magamnak egy stika sörözést, mielőtt az agyturkászomhoz mentem volna. Csapjunk az széjjel az agysejtek között, üvöltötte halálra ítélt pénztárcám, kendőt kötött a homlokára, és hihetetlen pszichikai képességeinek köszönhetően rávett arra, hogy rendeljek három korsó söritalt. A pénztárcám egy gót, szeret az üresség érzésében kéjelegni. Hát most majd megkapja.

Meg is jegyezte Pszich2, hogy milyen felszabadult vagyok, és bár, hogy idézzem, nem akar ivásra biztatni, megjegyezte, hogy most jóval kiegyensúlyozottabbnak tűnök.

(Reklám: Frusztr Alajos vagyok. Tíz éve autószerelőként dolgozom, ezért, munkám miatt nagyon sok stresszhatásnak vagyok kitéve. Épp ezért pontosan tudom, hogy az odafigyelést csak úgy őrizhetem meg, ha szublimálom a frusztrációt, vagy elteszem a kamrába a meggybefőtt mellé. Mivel az előbbire nincs lehetőségem, ezért az utóbbira, szakmai tapasztalatomra támaszkodva ajánlom a Gyíkos Sört. Gyíkos Sör. Tíz autószerelőből kilenc ezt ajánlja.)

Ha már ebben így benne voltam, vissza is mentem, az Amigo bárba, ahol a Belterj Kompánia különb féle és fajta tagjai múlaták az időt a szomszéd szobában őrjöngő jampecek ricsajgásától kísérve. Sokan sajnos hazamentek, mert nem szerettek nyolcvan decibelen suttogni, ez biztos valami konstrukciós hiba lehet. Aludni ekkor még otthon aludtam, mert az új albérlet kulcsa nem volt a kezemben, és fájt valami, ha arra gondoltam, hogy nem megyek haza. Sose szerettem a változást.

* * *
Szombat. A szombatot nagyrészt ellógtam. A költözés ekkorra volt tervezve, az addig oké, a délelőtti eső viszont egyáltalán nem volt tervezve, az meg, hogy a pénztárcám ennyire impotens lesz, teljesen váratlanul ért. Oké, vihogott fel bennem az elnyomott válságmenedzser, akkor most költségcsökkentünk, és mindketten nagyon jól fogjuk érezni magunkat közben. Így hát elhalasztottam a hardware átvitelét, inkább zsákokba pakoltam a ruhaneműket meg miegyebet, és Misztörendőzán hatékony segítségével áthurcolkodtam.
Bazmegeznemjóóó. De kemény voltam, kitartó, meg minden. Azért hihetetlen békapofákat vágtam.

Estére, amikorra becuccoltam már, megszűnt a fájdalom is, a bizonytalanság azonban másnap reggelig velem maradt, akkor elűzte a másnaposság.

Köszönhetően Rejtő-hős és ármádiája működésének.

* * *
Vasárnap tümmedtem délig, megnyitottam a Szennyes Ruha Tárolására Rendszeresített, Szennyes Ruha Tárolására Dedikált Kosár Beszerzéséig Ideiglenesen E Célra Alkalmazott Széket, majd lábra kaptam, és eloldalogtam hazafelé, mert a költségoptimalizációs és családboldogító modul megegyezett abban, hogy jó lesz nekem hazamenni családi vacsorára. Úgy nézett ki, kezdik megszokni a szüleim a gondolatot, és rájöttek, hogy bár többször mondtam, hogy nem Szibériába megyek lakni, tényleg nem Szibériába megyek lakni. Nekem meg maradt az az érdekes felismerés, hogy Rákospalota és a belváros épp olyan messze van egymástól, mint a belváros és Rákospalota, vagyis az út attól, hogy az ellenkező irányból próbálom végigjárni, nem lesz szignifikánsan rövidebb. Whoa.

* * *
Hétfő. Na, a hétfő egy egészen ellentmondásos darabra sikerült. Az egész nap azzal telt, hogy utakat néztünk. Nem viccelek.
Ja, és közben megpróbáltak hülyének is nézni párszor. Ez a szakmával járó kockázat. Viszont cserébe kaptunk ebédet. Nem volt rossz.
Komolyan mondom, helyenként a saját prosztatáját vizsgálgathatta a téridő, mert tíz kilométernyi úthoz itt-ott száz-százhúsz évnyi időutazás dukált, és sejthetitek, hogy nem a magasan fejlett bio- és atomtechnika csodáiban gyönyörkdötünk szegycsontig himbálózó állal.
Másrészt meg ott volt az, hogy városhoz szokott szemem néha csak nehezen kívánta befogadni az épületek és a láthatár arányát.

-Az ég nagy, a város kicsi... hübazmeg... a kamion is nagy, és a mikrobusz is kicsi...- villant belém az egyet-fizet-kettőt-kap felismerés egy útelágazásnál.

Ja, és a reggel fél héttől este kilencig tartó munkanapért kapni fogok hatszáz forint napidíjat. A hülyének is megéri.

Este megint Dunába lökött Zergling. Előbb-utóbb meg fogok tanulni úszni.

* * *
Ma. Kijött rajtam az internetfüggőség, ezért bejöttem. És most megyek képeztetni magam, de ez első pillantásra lógásnak tűnik.