Rövid, de velős üzemmód (más néven: fejlövés utáni pizza a falon).

Ügynöki tevékenységem miatt tudomásomra jutott, hogy a szervezeti egységünk számára csapatépítő tréninget szerveznek. Azt kell mondjam, egyáltalán nem örülök ennek a lehetőségnek. Sőt. Már a programot is volt szerencsém látni. Remélem, a szervezőket még azelőtt - elsőként - falhoz állítja a dicsőséges forradalom, hogy népbutító tevékenységüket megkezdhetnék.

Tejóég.

Tegnap megérkezett a fizetésem, így vége szakadt a beggar light üzemmódnak, és voltam fogorvosnál is, a klasszikus viccben foglalt "könnyen jött, könnyen megy" jegyében. Korona helyett tömés lett, de mondta, hogy szét fog esni, ezért majd menjek vissza április 26-án, este 8-ra. Wíííhá. A lidokaintól lefittyedt a szám, ezért olyan pénztárgép-jellegű lett az alsó ajkam, hogy épp csak nem csilingeltem, amikor próbáltam ásványvizet önteni a fejembe.

Azt álmodtam, hogy a kutyám megvadult, és meg kellett volna ölnöm. De, amellett, félálombeli énemnek sejtelme sem volt arról, hogy hogyan kell ehhez hozzákezdeni, és különben sem voltam kibékülve az ötlettel, meg gyors is volt a kis mutáns, ezért REM-erőszak helyett felébredtem. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy helyes volt elkezdenem álmodni. Vissza akarom kapni az öntudatlan fetrengést és a kisbaltával fejbecsapott tudatalattit.

És reggel még mindig nem akart velem együttműködni a Lung Gépgyár.

Ma voltam ostoba előadáson, a második fejezeten. A tolmácsok megölték az egészet. A nagyarcú "kollégák" meg az idegeimre mennek - itt bazmeg mindenki annyira kiba hozzáértő, hogy már a gondolattól nyílik a zsebemben a mozsárágyú. Hah. A kezemből majdnem kireszketett a kávé, de a leszokásra fogtam. Van ilyen.

Most meg bőszen úgy teszek, mint aki dolgozik.