hétfő, április 05, 2004

Visszatekintő üzemmódba váltok ismét, mert hogy az ügynökök nem jutnak internethez hétvégén, ezért aztán refress sincsen.

Pénteken kezdődött azzal, hogy meglátogattam Pszich2-t - vicces volt, hamarosan tényleg megtörik. Szóval vegyél egy konfliktuskerülő embert, akinek meglehetősen tökös verbalitása van, imád mentális játékokat játszani, dobd bele a bürokrataképzés mélyvizébe, küldd el egy pszichológushoz, és várj egyértelmű és könnyen értelmezhető választ - és lepődj meg, lepődj meg. Lehet belőlem PhD-zni, ócsóé.

Ezután beügettem a Crewba, gondolván, hogy valaki majd csak lesz olyan tisztességes ember, hogy a pontossági alapembernek minősülő Bright cimbit szóval tartja, míg én a szokásos fél órás késéseimet intézem. Meg is találtam ott, másodikként érkezvén, amint egy Long Islandbe búsult. Gyorsan nyomdokába léptem, és innen kezdődött meg az Etilalkoholos Lejtő időszámítása.

Befutottak még - nem érkezési, nem fontossági, csak eszembejutási sorrendben - aBarbi, Alie, Combfiksz, Isolde, Vilmos atya, Mr.A., aki utóbbival akár másfél, átlagos testalkatú mondatot is váltottunk. A társaság gyorsan töredezett, és időnként cserélődött is, ugyanis a szomszéd asztalnál Ork, Freakazoid, Brainoiz (ésmégsokanmások) zsezsegtek boldogan, és egy efféle kihívásnak egy magamfajta fekete zakós, sportcipős csávó már csak elvből is képtelen ellenállni. Ahogy figyeltem, Bright is töltött annál a bizonyos másik asztalnál pár felhőtlen percet. A harmadik koktél környékén kétezer fordulat per percen kezdett hörögni és üvölteni az agyam, többszörösen összetett mondatszörnyetegeket tenyésztettem, idomítottam és hajtottam a humorpiacra, de már nemigen emlékszem, mit is mondhattam. Tekintettel arra, hogy a visszajelzések során nem akartak szénné égetni, elvinni zálogba egy/több vesémet, tarkón lövetni a Lenin-szobor alatt egy kilences Makarovval, betoncsizmával a Dunába fürdőzni küldeni, úgy vélem, hogy nem hagytam magam mögött nagyon szégyellnivaló benyomást. Ettem egy lazac-sztéket is, emlékszem, de a gyomrom még megvan, pedig nem nagyon figyeltem a szálkákra. Mindösszességében merem mondani, hogy jó helyre került a fizetésem utolsó cafata, irgalmatlan jól éreztem magam, köszönöm az összes kedves résztvevőnek.

Nadehát a másnap, kedveseim. Na, az epikus volt. Hexameterben hasogatott a fejem, és ha kitesznek a Deák tér környékén, elvesztem volna megint. De szerencsémre senki nem volt velem ennyire kegyetlen, ezért békésen tümmedhettem odahaza. Ekkor párhuzamosan három meghívást is kaptam, amire büszke vagyok, de károsodott agyam máshogy gondolta ezt a mulatozás-projektet, és egy, a tervezetthez képest tíz órával hosszabb alvással elszabotálta mindet. Elnézést, elnézést.

Vasárnap reggelre kelvén már csak bizonytalan voltam, fájt a koponyatetőm, időnként begörcsölt bennem egy-két dolog, mindösszességében már jól voltam, amíg a fejem magasabban volt, mint a testem többi része. A tüdőm állapotát hagyjuk, attól még egy xenomorfnak is elment volna az étvágya. Rejtő-hőssel kajáltam este, de olyan szinten voltam mobil csírasejt, hogy a megbeszélt fél nyolc helyett nyolcra emlékeztem: még az is csoda, hogy az Astoriát megtaláltam segítség nélkül. Whuá. Váltottam eurót, ha már kifogytam a jó rénes forintból, fenekére is paskoltam azonmód. Voltunk a Horgásztanya vendéglőben, kicsit túlvállaltam a fogyasztásomat, de sebaj, amúgy se volt annyira kiemelkedő a minőség. Legalább a pincérek nem arcoskodtak, a legutóbbi, felderítő látogatásunkkal ellentétben. A hely azonban relatíve olcsó, a kaja minősége jó közepes, az adagok határozottan megteszik. Jobb hely azért akad a városban egy pár.

Ma. Ma hallgattam egy előadást a Strukturális és Kohéziós Alapokról, nagyon kedvesen keringőzött az előadó a téma körül, néha beleharapott, néha eltávolodott tőle: még engem is sikerült néha meglepett szemöldökráncolásokra késztetnie a bakugrásaival, holott ez a téma többé-kevésbé a szakmámba vág. Hol többé, hol kevésbé, tetszik érteni. És most idebent laffadok, és próbálom kijátszani az új, minden eddiginél spórolósabb policyt, csak, hogy végezhessem a munkámat.

Este pedig korona a fogamra. Még nem tudom, mennyiért.

Nincsenek megjegyzések: