szerda, április 21, 2004

Valami 16-18 kHz környékén sípol odakint, folyamatosan. Most már a jó kurva életbe, abba lehetne hagyni. Fáj a fejem, kezd keresztbe állni a szemem, és nagyon, nagyon, nagyon nagy kedvem támad időnként arra, hogy egy shotgunnal a kezemben, hallás után behatároljam a célpontot, majd megsemmisítsem.

Terminátorosan:
Binaurális iránykeresés megkezdve ...kurzorkurzorkurzor...
Marker a nyifogás forrására állítva ...kurzorkurzorkurzor...
Vinnyogásforrás bemérése ...kurzorkurzorkurzor...
Több találat bevitele a szóban forgó céltárgyra ...kurzorkurzorkurzor...
Ugrálás a romokon ...kurzorkurzorkurzor...
Céltárgy működtetőjének többszöri, életveszélyes megfenyegetése a nyüszítés újraindításának esetére, új pálya, autosave.

De a célpont csak nyüszít, nyüszít lelkesen. Valaki úgy döntött, hogy megvalósítja a jó öreg paranoid Philip K. Dick ötletét a Transzból, - az alvászavaró ruszki szörnyszerkezetre gondolok, ami az állandó vernyogásával nem engedi aludni a lakosságot, ezzel kergetve az őrületbe őket -, és rajtam teszteli. Néha fúrnak is. Falat. Máskor fogat (magas nyomású víz nyiszogása, ó igen, ez jó, ez kell). Hogy más egyebet fúrnak-e, azt nem tudom, a hivatali hátbafúrás általában hang nélkül történik, csak egy elhaló hörgés, vagy halk rinya tudatja, hogy valakit leépítettek, vagy nem léptettek elő.

Na. Most úgy tűnik, kicsit nyugi van.

Nincsenek megjegyzések: