Tegnap elkezdtük szűkíteni az elfogadható számokat a leendő bandánknak, ahol elvileg énekes leszek, már ha belátható időn belül letisztul a szerves trugya a hangszálaimról. Kicsit elhúzódott a dolog, ahogy ez már csak lenni szokott. Előtte meg Zerglinggel terveztünk megnézni egy potenciális albérletet, ami végül nem jött össze (ezt a mondatot vágólapra tehetem lassan, mert ez már nem az első, és garantáltan nem az utolsó). Albérletnézés helyett összedobtunk egy nagyon általános, de tetszetősnek tűnő anime-koncepciót, az eredeti ötlet ezúttal az enyém, de továbbfejlesztettük alaposan. Az ilyeneket kellene kidolgozni és végigvinni, talán nem itt tartanánk akkor.

Reggelre elpárolgott a kezemből a rugany. Kicsit beégettem magam fél kilenc környékén, de ha valaki emiatt arcoskodni fog, addig rapportoltatom, amíg bele nem kékül. Na. *nagyon keményen néz*

Megkaptam Magamurától tegnap az Agency 00 kódnevű dokumentumot, ennek örömére semmi időm nem volt belenézni. A másik saját projektünk már megint leállt, most próbáljuk életre rugdosni. De csak nyüfög, és nem hajlandó továbbmenni. Lelőni meg nem akarjuk. Sajnos, az a helyzet, hogy addig tutujgattuk szegényt, hogy időközben trendi lett megint a második világháború, a csapból is Normandia folyik. Pedig a regénykezdeménynek ez az egyik alapja. Most már be fogom fejezni, mert elég jó ahhoz, hogy foglalkozzak vele, de sok macera lesz még vele, amíg kiadható állapotba kerül. Ha most áttérek az első világháborúra, akkor az lesz divatos, vagy mi?

(Felfordítok egy követ, és lám, mi mászik ki alóla: háborús humor. Rendkívül kegyetlen.)

Egyelőre ennyi.