Báááháhá. Ma, kedves mindenki, az idegrejárást gyakoroltam. Nem egyszerűen egyszer mentem az emberek idegeire, hanem tudatosan, előre megfontoltan, ismételten. Több áldozatot választottam, és ha nem hivatalos minőségemben tettem volna, amit tettem, lehetett volna perelni zaklatásért.
Kitartottak: mindenki mosolygott, csak kicsit túl sok fog volt azokban a mosolyokban.

Most képzeld el. Hívlak egyszer. Hívlak kétszer, és háromszor, és megint, és tolmácsolom a Felsőbb Szintek épp aktuális kívánságát, és remélem közben, hogy errefelé sem lőnek a rossz hír hozójára, hívlak negyedszer is, a hangom fáradt, rekedt és ideges, és nem, kurvára nem élvezem. Csörren a telefonod, ma már ötödször. Meglátod a számot rajta. Már a gondolattól borsódzik a hátad, de fel fogod venni.

Welcome to my world.