Hivatali párbeszédek #11

Miszterendőzán: - Te Srakker, tegnap ettél valamit sörözés előtt?
Srakker: - Jah, egy sztrapacskát, mert az volt még elviselhető áron.
Miszterendőzán: - Csaaalóóóó... fúj, doppingolt.

* * *

Deviszont. Volt Salvator. Bizonyám, a Salvator feltámadt haló poraiból - igaz, majd' négy hónapig tartott a mutatvány, de bízvást állíthatom, hogy az eredmény megérte a várakozást. Fűszeres, gyönyörű színű (olyan, mint egy ravaszul megtervezetett naplemente, némi photoshopos bűvészkedés után, mivel a földi légkör ilyen színeket nem dobál csak úgy), és jahahaj, de mekkorát üt. A sztrapacska-dopping ellenére alig bírtam megküzdeni négy korsóval és két pohárral. Nem mintha a Salvator akkora, kiválasztott keveseknek járó luxuscikk lenne, de szeretem, és ennyi igazán kijár.
Most közel sem vagyok annyira másnapos, mint amilyen lehetnék.

* * *

Az anyagi helyzetem viszont orvul vörösbe kúszott: ha a legrosszabb forgatókönyv következik be, akkor nem csak hogy nekifutásból, de egy infravörös vezérlésű föld-föld rakétára kötözve fogom lefejelni a hónap végét. De sebaj, legalább majd azt kiabálom közben, hogy YEEE-HAWW!

* * *

Mivel tegnapi vedelési partnereim, akik közül kettő ex-kolléga, jóval kitartóbbak voltak a lőtérre járásban, mint jómagam, tájékozódtam a lőtérhasználati díjról. Elég borsos. 5000,-Ft havonta, és három hónapra előre köll fizetni, legalább, és lőszert még nem is vettem. Ebben a hónapban se lesz ebből semmi, már rá van írva. Nem mintha a hihetetlen pisztolyforgató izmaimra lennék majd büszke mondjuk egy év után ("Hé, béjb, látod ezt az alkart, a szálkás vállizmot, meg a kiegyensúlyozott lövészpocakom? Na, gyere, omolj a karomba tüstént!"), de koncentrálóképesség-fejlesztésnek lenne olyan, mint a többi. Ha lehetne sportlőni taktikai nukleáris fegyverekkel, én azt választanám. Mondjuk a Holdon. ("Ne haragudj, drágám, de megbeszéltem a cimborákkal, hogy ma elmegyünk durrogtatni egyet a Mare Nubiumhoz. Már biztos van annyi légkör az erőtér-buborékban, hogy elég látványos legyen, ha landol a töltet, és a város-maketteket is összeraktuk rendesen.") De hát, mint azt Zergling is elmondta, a pattintott űrkorszakban élünk, amikor az űrutazás azt jelenti, hogy orosz csávók pizsamában, akváriummal a fejükön bukfenceznek a mikro g-ben. Így marad ez.

* * *

Mivel kifogytam a fekete zokniból, kénytelen voltam az ultrazárt félcipőmben melózni jönni. (Nem, nem hordok szandált zoknival, ez ugyanis nem szandál, hanem olyan félcipő, amin a szokásosnál nagyobbak a légcserélő-nyílások. Nagy különbség.) Nomármost, a szinte rezzenetlen függőleges nadrágszár, amelynek vége mindig csak valami varázslat következtében kerüli el, hogy leérjen a talajra, illetve a hegyesített orrú félcipő kombójának látványa újabb lépéssel közelebb vitt, hogy végre rendesen megtervezzem a Bürokrata Power Suitot. (*pneumatika nyüffög, álcázott páncéltalpak konganak a kihalt folyosókon*)

* * *

A Holisztikus Irattározási Rendszer újabb taktikai diadalának lehettem szemtanúja ma reggel: kérés után másfél perccel már vigyorogva vittem valami obskurus iratot drága főnöknőmnek. Csak benyúltam a szekrénybe, és véletlenül ott volt a papír.

"Megvan, ez tuti... valahol..."

* * *

Megpróbálok valamit kezdeni a Frontline-nal.